Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
két küld pártfogójának. De a választ meg sem várja, türelmetlen, s gyalog nekiindul Szegednek. Cipőjét, ne kopjon a talpa, leveti, vállára dobja, úgy ballag be Szegedre, az Ipar utcába, a 13. számú házba, Juhász Gyulához. József Jolán írta: »A drága mester meghatott szeretettel fogadta, egész napját vele töltötte. És máris megszületett a terv, hogy a verseket ki fogják adni.«” Majd, Jolánt kommentálva, hozzátette: „Az első verseskötetnek ekkori fogantatása már sokkal hihetőbb” (Péter 1980. 25). Bizonyos, a Szegedre való begyaloglás tény - ezt sokan fölemlegetik. Ám úgy vélem, az időpont kérdéses, s maga a történet is túl kerek. Nem lehetetlen (s én ezt tartom valószínűnek), hogy itt a korábbi, a Szeged alattban viszszatükrözödő szegedi látogatás ténye kontaminálódik egy újabb beutazással. Ami biztos: vagy augusztus végén (ahogy Péter László gondolja), vagy - ami szerintem valószínűbb - már szeptemberben a fiatal költő csakugyan újra eljutott Szegedre. S Juhász Gyula pártfogásának jele, hogy a Színház és Társaság szerkesztője, Úr György még a megjelenés előtt, „szeptemberben adott [József Attilának] két versért 200 K-t”, majd - igaz, két hónap múlva, november elején - egy fölfedező „dicsériádával” bevezetve, két versét le is hozta a Színház és Társaságban. Az is Juhász Gyula útegyengető gesztusára vall, hogy amikor - valószínűleg még szintén szeptemberben - József Attila verseket küldött a Nyugatnak, a verseket Juhász válogatta ki. (Ajánlást a Nyugathoz viszont nem adott; a lappal, s szerkesztőjével, Osvát Ernővel viszonya nem volt felhőtlen. A Nyugatban akkoriban ő maga sem publikált.) S mindemellett az is Juhász támogatására (s a szeptemberi szegedi látogatásra) vall, hogy Szegeden József Attila összeköttetésbe került Koroknay Józseffel, a Templom téri kis nyomda tulajdonosával, aki, mint az ma már köztudott, vállalkozott a költő verseskönyvének megjelentetésére. Hogy a könyv kiadásának terve csakugyan ekkor, szeptemberben merült föl, jelzi: a könyv első említésekor, 1922. október 12-én már 150 előfizetőt össze is tudott szedni a költő. Ahogy Attila Jolánnak írta: „Küldök itt néhány verset is. Már vagy 150 előjegyzőm van. Kérlek, ha akad ott még egy-kettő, a címét is jegyezdföF (JAVL 34). 180