Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
Október vége felé vált nyilvánvalóvá, hogy összegyűlt már annyi előfizető, amennyivel Koroknay belevághatott a könyv előállításába. A föllelkesült szerző ekkor írt Juhásznak, hogy most már írja meg az ígért előszót, amelyet - jellemző ez - november elsején maga akart elvinni Koroknayhoz, majd a szedés elkészülte után magához akart venni. (A kézirat sorsa azt jelzi, ez a terv meg is valósult; József Attila valóban magához vette és megőrizte a nevezetes előszó kéziratát. Ez a relikvia az ő hagyatékában maradt fönn.) November elején gyámjának, Makai Ödönnek számolt be a könyv tervéről. November 12-én pedig a Makói Friss Hírek adta tudtul, hogy készül a könyv: „József Attila a makói főgimnázium VII. osztályos növendéke, kinek versei irodalmi körökben általános feltűnést keltettek, legközelebb könyvvel lép a nyilvánosság elé. A tehetséges fiatal költő könyvébe Juhász Gyula írt előszót” (KJA 1:27). Az előszó tehát akkor már bizonyosan kész volt, s valószínűleg javában folyt a könyv szedése is. Csak a Koroknay-nyomda gyönge fölszereltségéből és a pénzhiányból adódott, hogy e munka a lehetségesnél lassabban haladt, a könyv csak karácsony előtt készült el. December 12-én Juhász Gyula és Móra Ferenc Makón szerepelt, s József Attila irodalmi tekintélyének helybéli megnövekedését mutatja, hogy ennek az estnek a szervezője, Espersit János a műsorba az ő, mármint József Attila Juhász Gyuláról írott versét is fölvette, mi több, maga Espersit elő is adta azt. Ez már önmagában is az elismerés jelének tekinthető. December 17-én pedig már a könyv is készen volt. Az első két példányt a boldog szerző Juhász Gyulának és Mórának dedikálta - még a megjelenés napján. (A makóiak csak később kapták meg tiszteletpéldányaikat.) A Szépség koldusa jelentősége József Attila életében kettős. A kötet révén az ifjú költő mintegy hivatalosan is költővé lett, Juhász Gyula előszava pedig kiemelte az ifjú kezdők közül. Az előszó nemcsak annyit ad, amennyit a szokásos beharangozások általában, hanem a tehetség föltétien elismerése, nyilvános „kidobolása”: , József Attila - írta Juhász - Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása (...) őt a jövendő magyar poézis leg181