Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
meglehetősen különböző volt: azt a magas elismerést, amellyel Juhász József Attila tehetségét fogadta, mások nem kapták meg tőle. A fölfedezés adott módja azonban kétségkívül a provinciális viszonyoknak köszönhette létét. Egy nagy kulturális centrumban, amilyen akkor nálunk Budapest volt, a fölfedezés ilyen kiemelt formájára nem kerülhetett volna sor. Az erősebb szűrő a 17 éves József Attilát még kiszűrte volna a kötetes költők közül, s legföljebb egy-egy folyóirat-publikációt „engedélyezett” volna számára. Ám - s itt lehetünk hálásak a kisszerű makói és szegedi viszonyoknak, a provincia légkörének - lélektanilag József Attilának szüksége volt arra a megerősítésre, amelyet Juhász Gyula előszava és a „saját” kötet megjelenése adott. Juhász Gyula érdeme, hogy szeme is, embersége is volt e helyzet fölismerésére, s megtette azt, amit az adott körülmények között megtehetett egy nagy, de erősen sérülékeny költőtehetség érdekében. 4. A fölfedező, „útnak indító” gesztusért József Attila őszintén hálás volt. Már a Szépség koldusában megjelent Juhász Gyulához című verse (ÖV 1:100) is ennek a hálának (s egyben: az együvé tartozásnak) a megvallása. A vers, amely e korai időszak egyik jellegzetes, Fenyő László szerint egyenesen az egész kötet legjobb verse (valószínűleg novemberben született), elsősorban a költészetről való fölfogásának a lenyomata. Mestere kapcsán arról beszél, amit a költészet funkciójáról gondol. „Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk, / Mert hogy ha nem remél a költő, / Más ki remélne az új hazában.” Ez a vers azonban nem csak ars poetica, Juhász Gyula portréja is kibontakozik belőle: „Bátyám ki bortól mámoros éneket / Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát, / Csitítsd el Anna-kérő szíved / S öntsd az erőt a reménytelenbe.” Ez a portré egyszerre jellemzi Juhászt, s magát a szerzőt, a portrérajzolót. Juhász Gyula itt saját költészete emblematikus elemével, az Annaszerelemmel van jellemezve: a vers tehát olvasmányélmény megjelenítése. De nemcsak az; a személyes élmény, a személyes tapasztalat is megjelenik benne. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy a borba, 184