Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
nyugdíjat Juhász akkor nem kapta meg, ám a lelkendező levélből szépen kiviláglik az a lelkes aktivitás, amellyel - szeretete és hálája jeleként is - eljárt fölfedezője dolgaiban. 1924 januárjában, már újra Makón élve, József Attila egy alkalommal Espersit János társaságában kereste föl Szegeden Juhász Gyulát. Az időpontot nem ismerjük, de látogatása ténye kiderül Jolánnak írott január 29-i beszámolójából: „Dolgoztam sokat, tízegynéhány jó verset és egy egyfelvonásos drámát írtam, többek között már félig elolvastam Nitzsche [!] Zarathustráját (...). Juhász Gyulát János bácsival meglátogattuk és ő nagyon örült az új verseimnek” (JAVL 48). E levél megírása (január 29.) után hamarosan újra találkozhattak - nyilván a Lázadó Krisztus pörbefogása alkalmából. Márer György egyik cikkében legalábbis - nyilván magától József Attilától nyert információ alapján - dokumentálódik Juhász Gyula reakciója az esetre: „Harminc esztendeje írok már, és egyszer sem sikerült lecsukatnom magamat, sőt még a Petőfi Társaságba is beválasztottak” - mondta állítólag az istengyalázási pörbe keveredett tanítványának (KJA 1:62). A kapcsolattartásnak mindazonáltal nem kedvezett, hogy József Attila Makóról visszatért Pestre, Juhász pedig Szegeden maradt. A távolságot így a levelezés hidalta volna át - ha Juhász Gyula jó levélíró lett volna. De tanítványa azért mégis próbálkozott. Bár ekkoriban írott „irodalmi levele” nem maradt fönn, tény, hogy 1924. tavaszán hosszú levélben kereste föl mesterét. Ez, sajátos mód, közös vendéglátójuknak, Espersit Jánosnak egy 1924. augusztus 1-én írott, atyaian dohogó leveléből derül ki. „Most többet azért nem írok - írta Espersit József Attilának -, mert remélem, hogy rövidesen itt látlak, vagy legalábbis egy pár nap alatt levelet kapok tőled. Juhász Gyula itt volt nálam két hétig. Annak tudtál előzőleg egy hosszú irodalmi levelet írni, amelyre választ sem kaptál, mert Juhász Gyula mindent csinál, csak levelet nem ír. Úgy látszik, ebben akarod te is őt követni” (JAVL 56). Nagy kár, hogy ez a „hosszú irodalmi levél” (melyet Espersit nyilván olvasott is) nem maradt meg, s más ekkoriban írott levélről sem tudunk. De a kontaktus valamiképpen mégis létezett. A kutatás 189