Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)

A "vidéki" költő

Béla 10 000 koronát adományozott, tekintettel arra, hogy a szobor bronzból való elkészíttetése több mint 40 millióba fog kerülni” (KJA 1:64). Talán mondani sem kell, József Attilának ez az adománya alig­hanem erőn fölüli teljesítés volt; ekkor sem igen lehetett pénze. Ám, úgy látszik, a cél s Juhász példája őt is csatlakozásra késztette. Elkísérte-e darvadozásaira máskor is Juhász Gyulát József Atti­la?- nem tudjuk. A bort, Juhásszal ellentétben, ő nem kedvelte, az egyetem pedig elég tanulnivalót adott neki ahhoz, hogy ideje és ereje jórészt lekötve legyen. Valószínű azonban, hogy készülő, má­sodik verseskötete, a Nem én kiáltok összeállításakor mestere taná­csát ismét kikérte, véleményét meghallgatta verseiről. S respektusa változatlan lehetett. Erre vall legalábbis, hogy a Nem én kiáltokbó\ (amelynek első példányai 1924 karácsonyára készültek el) József Attila két egyedi példányt is készíttetett. Egyet magának (ezt később Vágó Mártának ajándékozta), egyet pedig Juhász Gyulának. Ez utóbbi példány ma a szegedi múzeumban van, leírását innen adhat­juk. A bibliofil igényességgel készült példány piros címnyomású, díszkötése is piros. Egyedivé az teszi, hogy a címlap verzóján fél­kövér antikvából bele van nyomtatva, hogy ez a példány a Juhász Gyuláé, s hitelesítésként alatta olvasható József Attila autográf névaláírása. Ez a példány, amely valószínűleg csak 1925 januárjá­ban készült el, magyarázza meg, hogy miért nem ismerünk a Nem én kiáltokból Juhásznak dedikált példányt: nem volt szükség rá, hi­szen neki ez az unikális példány készült. Az az egyetlen levéldokumentum, amelyet ekkoriból ismerünk, Juhász Gyula (és Terescsényi György) levele ugyancsak a kapcsolat bensőségességére vall. A levél, amelyet a kutatók - kérdőjellel - 1925 februárjára datáltak, e vonatkozásban is beszédes: „Kedves Attila öcsém - írta Juhász ekkor -, Espersit János beszélni akar ve­led, Tisza Szálló 37. sz. alatt vasárnap délig. De. a kávéházban lesz. Vasárnap délben Orbán Irénék várnak ebédre! Elmenj, édes öcsém! Jó egészséget és egyebet! Ölel Juhász Gyula bátyád” (JAVL 72). Juhász itt többszörösen is közvetít, ám Espersit kívánságának tol­mácsolásánál fontosabb, hogy - mint a szövegből kiderül - a „na­192

Next