Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
pokat evő” József Attilának itt egy ebédmeghívást is közvetít. Sőt, ismerve fölfedezettje érthető érzékenységét az ilyesféle, számára megalázónak tetsző támogatások miatt, rá is erősít a meghívásra: „Elmenj, édes öcsém!” Ez Juhász gondoskodó figyelmének jele. Ám az a tény, hogy mindezt ekkor nem élőszóban, hanem írásos üzenet, levél formájában tette, arra vall, ekkoriban a személyes érintkezés ki-kihagyott, a találkozások nem voltak mindennaposak. A személyes érintkezésnek ez a ritkulása lehetett az oka, hogy amikor 1925. március 30-án lezajlott József Attila és Horger Antal nevezetes összetűzése, a költőnek az egyetemtől való eltanácsolása, semmi jelét nem látjuk annak, hogy erre a súlyos konfliktusra az ifjú költő mentora bármilyen formában is reagált volna. Nem tudott róla? Nem tartotta komolynak a dolgot? Ki tudja. Pedig ha valaki, ő lehetett volna az, aki a legnagyobb sikerrel vehette volna védelmébe fölfedezettjét. A botránykővé vált vers, a Tiszta szívvel igazi intencióját ugyanis alighanem ő értette a legjobban, s ő foghatta föl leginkább József Attila lelki motivációit is - Horger Antallal pedig személyes jó viszonyban volt. Juhász és fölfedezettje összetartozása azonban ekkor sem ámyékolódott be. Ennek jele, hogy 1925. május 3-án, Márer Györgyhöz írott levelében József Attila arról számolt be barátjának, hogy: „1. Juhász Gyula vállalkozik [,] 2. Szabó Dezső nem vállalkozik” (JAVL 79) - azaz Juhász most is vállalja a fiatal írók próbálkozásainak nyilvános megítélését, amire a fiatalok nevében eljáró József Attila kérte, Szabó Dezső pedig nem. (Utóbbi akkor szintén Szegeden élt, de jellemző a fölkérésre adott válaszuk különbsége: megint csak Juhász az, aki segítene a fiataloknak. Más kérdés, hogy e tervből végül semmi nem valósult meg.) S az is a változatlan összhangra vall mester és tanítványa között, hogy - valamikor májusban vagy júniusban, a Fundamentum megjelenése táján - Juhász így dedikálta Késő szüret (1918) című kötetét: „József Attila öcsémnek, / fundamentális szeretettel / és konkrét reménységgel / Szeged, 1925 / Juhász Gyula” (Tasi József: József Attila könyvtára és más tanulmányok. Bp. 1996. 23). Egyvalami azonban bizonyos: a Horger-affér a József Attila— Juhász Gyula kapcsolatot is új pályára helyezte. A tanév végén 193