Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
Kassák XIII. Amalienstr. / 26. I. II. (Ez a második cím már privát cím, ezt valószínűleg első találkozásuk után magától Kassáktól tudta meg Juhász.) Szerepel a Hotel de France és a Hotel Imperial neve is. Kétszer is fölbukkan a nem magyar Klara Blum neve és (egyszer) címe (Grillparzerstrasse 14.) is. A korábban már idézett programelőzetes nevei (Gáspár Endre, Ignotus Hugó, Pick Móric, Reinitz Béla, Hatvány Lajos, Barta Lajos, Kassák Lajos) szintén e körbe tartoznak. E följegyzések (s a rendelkezésünkre álló emlékezések) alapján jól látható, hogy Juhász Gyula Bécsben az októbrista emigrációval érintkezett. Hogy kiket ismert meg közülük József Attila révén, s ő kikkel hozta össze fólfedezettjét, nagyon nehéz, már-már reménytelen szétválasztani. Nagyon valószínű, hogy Balázs Bélát, aki Juhász régi, fiatalkori barátja és költőtársa volt, „hivatalos” tudakozódás során találta meg. De hogy ekkor is vele lehetett József Attila, valószínűsíti az, hogy József Attila kapcsolathálójában ezt követően bukkan föl Balázs (és a Balázs elvbarátjának számító, szintén emigráns Lukács György) neve. Ha Juhász Balázs Béla közvetítésével jutott el a szintén „vasárnapos” Lesznai Annához (márpedig nincs jele annak, hogy korábban bármiféle nexusa lett volna vele), akkor Lesznainak József Attilával való megismerkedése is ekkori esemény, s Juhász bécsi látogatásához köthető. Ez persze egyáltalán nem bizonyos; e kérdés egyelőre még nyitott. Gáspár Endre címét és Kassák elérhetőségét viszont Juhász nagy valószínűséggel József Attilától tudta meg. Gáspárral a fiatal költő akkor már jó személyes kapcsolatban állott, őhozzá személyesen kalauzolhatta el mesterét. Kassák pedig az Opera kávéházban bárki számára elérhető volt, aki tudta, hogy ott kell őt keresni. Érdekes a „vasárnapi”, május 16-i program. Ekkor, hajói értjük a már idézett vonatkozó thematát, Juhászt Gáspár Endre vitte el Ignotushoz. A találkozáson megint csak ott lehetett József Attila is; a Nyugat immár csak névleges főszerkesztője ugyanis, aki ekkor bécsi újságíróként kereste kenyerét, ezt követően fedezte föl maga (s a Nyugat olvasói) számára a fiatal költőt. De legalább ennyire érdekes a „hétfői”, május 17-i program is. A déli, Pick Móriccal való találkozás után, délután 4 és 1/2 5 kö197