Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
zött a programban a Hotel Imperial következett, ahonnét Reinitz Béla Hatvány Lajoshoz vitte el Juhászt - s nyilván kísérőjét, József Attilát is. Nem tudjuk, a fiatal költő ekkor ismerkedett-e meg Reinitzcel, vagy már előbb is ismerte, de hogy Hatvány Lajos kétségkívül ekkor figyelt föl rá, az a későbbiekből bizonyos. József Attilát Hatvány ugyanis csak ezt követően hívta meg magához Lainzba vendégeskedni. Juhász és fölfedezettje bécsi együttlétét néhány emlékezés is megörökíti. Németh Andor annak volt tanúja, hogy Gáspár Endrénél voltak együtt vendégségben: „Egy ízben ott találtam nála [ti. Gáspárnál] Juhász Gyulát és József Attilát. Juhász nagyon el volt keseredve, szép, busa fejét szomorúan csüggesztette le, többnyire bennünket hallgatott” (Németh Andor: A szélén behajtva. Bp. 1973. 619). Ignotus Pál a lainzi Hermes-villában (amelyet akkor Hatvány bérelt, s ahová vendégeit is meghívta) látta őket együtt. Emlékezése, amelyet Szabolcsi Miklós kéziratból idéz, különösen fontos, mert a két költő egymáshoz való viszonyát is bemutatja. „Attila szinte körülvakogta, körülajnározta a már rokkant, finom, szakállas költőt; úgy helyezkedett kopott kabátjának védelme alá, mint ahogy az előzékeny juhászkutya fogadja el a pártfogást fogyó erejű gazdájától, akit igazában ő kalauzol, ő támogat, majdnem ő tart el. Az idősebb költőtárs pedig látnivalóan büszke volt rá s réveteg gyengédséggel tartotta rajta a szemét” (idézi Szabolcsi Miklós: Érik a fény. Bp. 1977. 445). Az akkori József Attila egyébként, Ignotus Pál szerint, az októbristák kedvence volt: „Úgy láttam viszont a Hermes-villában - írta róla -, mint az emigráció deres fejű szellemi nagyjainak fiatal kedvencét.” Reinitz Béla például, mondja, „félóra hosszat” mennydörögte el lelkesedését. „Németh Andor és Juhász Gyula szelíd mosollyal hallgatták a fejtegetést, Hatvány kevésbé szelíddel. Zsolt Béla és én [ti. maga Ignotus Pál] kissé kétkedve néztünk össze (...). Kételyünkben maga Attila is osztozott, bár általában nem szokta sokallni a költészetének megszavazott elismerést. A legvonzóbb az volt az akkori József Attilában, hogy egyszerre játszotta a »senkiházi taknyos« szerepét, amelyre kora és helyzete 198