Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
Nietzschét újságokból ismerte, akit Párisban a hoteljén és a vendéglőjén kívül alig érdekelt más, mégis és éppen ezért a legcsodálatosabb verses látomások és jövendölések költője lett, aki Dante és Goethe mellett áll, mint a legkülönbek rokona. Ezt a csodát kellene megfejteni (...). Én Bécsben Adyt bámultam a legjobban” (JGyÖM 7:348). Nem tudjuk, hogy eljutott-e József Attilához a Délmagyarországnak az a száma, amely ezt a Szakállszárítót is hozta, Juhász Gyula itt kifejtett álláspontját viszont bizonyosan ismerte - s akceptálta. Évekkel később, amikor A Toll Ady-revíziós vitájában ő is fölszólalt s Ady nagysága mellett foglalt állást, ő is - aligha véletlenül - Dantét emlegeti olyan alkotóként, aki mellé Adyt állítani lehet. 9. Az együtt töltött bécsi tíz nap alighanem az utolsó hosszabb együttlét volt; ezt követően a két életút lényegében elkanyarodott egymástól. A következő tanévet (1926/27) József Attila már Párizsban töltötte, majd hazatérve Pesten élt, Juhász maradt Szegeden, vidéki elszigeteltségében. Hogy Párizs és Szeged között folyt-e levelezés, nem tudjuk; a dokumentumok elkallódása, megritkulása lehetetlenné teszi az egyértelmű állásfoglalást. Ám, bár sem Juhász, sem József Attila nem volt nagy levelező, bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy olykor-olykor írtak egymásnak, csak ezek a levelek vagy lapok többnyire nem maradtak fönn. József Attila 1927. március 12-i, nővérének, Jolánnak írott leveléből például kiderül, hogy április 9-ére terveztek egy József Attila-estet (a rendező Hont Ferenc lett volna) s a „műsor a k[övet]k[e]ző volna: 1. Hont Feri elszavalja Juhász Gy. hozzám írt versét 2. Egy-egy cikk Ignotustól és Móra Ferenctől rólam 3. József A-dalok franciául egy furcsa nevű zeneszerzőtől (Hont Bözsi énekel) 4. Én 5. Francia verseim 6. Rexi Mèra tánca két versemre 7. Hont Feri szavalatai és még egy csomó szám” (JAVL 142). 200