Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
A kutatók máig nem látnak világosan, e tervből mennyi volt az ábrándozás, és mennyi a valóság. Sem ilyen Juhász-verset, sem ilyen Móra-cikket ugyanis nem ismerünk; elképzelhető, hogy ezek nem is születtek meg. Ám valami alapja mégis lehetett ezeknek a tervezgetéseknek. Elképzelhető, hogy Juhász Gyula csakugyan ígért ilyen verset, csak az erről folyó levelezés nem maradt meg, a vers pedig, mivel az est nem jött létre, nem született meg. Az mindenképpen jellemző, hogy József Attila ilyen tervvel egyáltalán elő mert állni nővére előtt. S hogy ez a tervezgetés nem lehetett teljesen alap nélküli, jelzi egy József Attila-lap, amelyet 1927. április 16-án írt Juhásznak - s amely szerencsére meg is maradt. A lap szövege, amely ekkori kapcsolatuk beszédes dokumentuma, ez: „Ha disznó gazembernek tartasz, akkor egy disznó gazember küldi a párizsi szabad kilátások egyik képét és sokszor csókol e negatív hízó. - Édesanyádnak - (ha nem túlságosan haragszik rám) - add át kérlek a kézcsókomat s közös barátainknak üdvözletemet. Attila” (JAVL 148). Mindössze néhány sor ez, igazában nem is levél, hanem csak üdvözlőlap, de két dolog így is kitetszik belőle. Az egyik: József Attila ekkoriban hanyagolta a levélírást, ezért gyakorol most „önkritikát”. A másik: ez a hang már nem a makói gimnazista, de még csak nem is a szegedi egyetemista hangja. Itt már tegezi mesterét, hangja játékos és fölszabadult - ez már-már az egyenrangú költőtárs évődő hangja. (A tegeződésre valószínűleg Bécsben térhettek át.) József Attila számára mindazonáltal továbbra is fontos volt Juhász véleménye. 1927. május közepén egyik, nővérének, Jolánnak írott levelében kéri otthonról a róla szóló fontosabb kritikákat. A listán (Nyugat, Népszava, Szocializmus, Juhász Gyula, Napkelet) ott van fölfedezője neve is (JAVL 159). A kapcsolat azonban immár nem tekinthető ügyintéző jellegű praktikus kapcsolatnak; csak a tisztelet és társadalmi konvenciók tartották fönn. Amikor Franciaországból hazatérve, már Pestről József Attila újra írt Szegedre, lapja megint rövid, voltaképpen csak életjelt ad magáról. Igazi üzenete: hangja - ez a pajtáskodó, szertelen önmegnyilvánulás: „már nekem is volt szakállam! de azért sza-201