Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)

A "vidéki" költő

A kutatók máig nem látnak világosan, e tervből mennyi volt az ábrándozás, és mennyi a valóság. Sem ilyen Juhász-verset, sem ilyen Móra-cikket ugyanis nem ismerünk; elképzelhető, hogy ezek nem is születtek meg. Ám valami alapja mégis lehetett ezeknek a tervezgetéseknek. Elképzelhető, hogy Juhász Gyula csakugyan ígért ilyen verset, csak az erről folyó levelezés nem maradt meg, a vers pedig, mivel az est nem jött létre, nem született meg. Az minden­képpen jellemző, hogy József Attila ilyen tervvel egyáltalán elő mert állni nővére előtt. S hogy ez a tervezgetés nem lehetett teljesen alap nélküli, jelzi egy József Attila-lap, amelyet 1927. április 16-án írt Juhásznak - s amely szerencsére meg is maradt. A lap szövege, amely ekkori kap­csolatuk beszédes dokumentuma, ez: „Ha disznó gazembernek tar­tasz, akkor egy disznó gazember küldi a párizsi szabad kilátások egyik képét és sokszor csókol e negatív hízó. - Édesanyádnak - (ha nem túlságosan haragszik rám) - add át kérlek a kézcsókomat s kö­zös barátainknak üdvözletemet. Attila” (JAVL 148). Mindössze né­hány sor ez, igazában nem is levél, hanem csak üdvözlőlap, de két dolog így is kitetszik belőle. Az egyik: József Attila ekkoriban ha­nyagolta a levélírást, ezért gyakorol most „önkritikát”. A másik: ez a hang már nem a makói gimnazista, de még csak nem is a szegedi egyetemista hangja. Itt már tegezi mesterét, hangja játékos és föl­szabadult - ez már-már az egyenrangú költőtárs évődő hangja. (A tegeződésre valószínűleg Bécsben térhettek át.) József Attila számára mindazonáltal továbbra is fontos volt Ju­hász véleménye. 1927. május közepén egyik, nővérének, Jolánnak írott levelében kéri otthonról a róla szóló fontosabb kritikákat. A listán (Nyugat, Népszava, Szocializmus, Juhász Gyula, Napkelet) ott van fölfedezője neve is (JAVL 159). A kapcsolat azonban immár nem tekinthető ügyintéző jellegű praktikus kapcsolatnak; csak a tisztelet és társadalmi konvenciók tartották fönn. Amikor Franciaországból hazatérve, már Pestről Jó­zsef Attila újra írt Szegedre, lapja megint rövid, voltaképpen csak életjelt ad magáról. Igazi üzenete: hangja - ez a pajtáskodó, szerte­len önmegnyilvánulás: „már nekem is volt szakállam! de azért sza-201

Next