Mászáros Kálmán (szerk.): II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatott tanulmányok (Budapest, 2003)
Bevezetés
Bevezetés Markó Árpád 1885. október 12-én született Rozsnyón. A helyi evangélikus főgimnáziumban a német és francia nyelv mellett a latint és a görögöt is elsajátította. Klasszikus műveltségre tett szert, s mivel zenei tehetsége is korán megnyilvánult, a karmesteri pályára készült. A rozsnyói polgárfiú azonban egy a városukban és környékén lezajlott, az álmos vidéki életet felpezsdítő hadgyakorlat hatására a katonai hivatást választotta. Édesapja, a rozsnyói kerület közjegyzője meglepődött ugyan a döntésen, de nem gördített akadályt elébe, csupán azt kívánta, hogy ha már így esett a dolog, akkor fia a Monarchia legelső katonai főiskolájába kérje felvételét. Markó Árpád a sikeres felvételi vizsga után, 1903. október 1-jén kezdte meg tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián, melynek elvégzése után 1906. augusztus 18-án avatták fel császári és királyi hadnaggyá. Katonai szolgálatát a 34. (kassai) közös gyalogezredben kezdte meg. Főhadnagyként, majd századosként vett részt az I. világháborúban, s két ízben is megsebesült. Miután a trianoni békével szülővárosa is idegen fennhatóság alá került, belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1921-ben a Hadtörténelmi Levéltárba került, ahonnan 1940. május 1-jén a régi levéltári osztály vezetőjeként helyezték nyugállományba. Az 1920-as évektől rendszeresen jelentek meg hadtudományi, majd főként hadtörténelmi tanulmányai a Magyar Katonai Közlöny, utóbb a Magyar Katonai Szemle, valamint a Hadtörténelmi Közlemények, a Századok és a Magyar Szemle hasábjain. Időközben a történelemdiplomát is megszerezte a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Munkásságának elismeréseként 1934. május 14-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, s a következő évben tartotta meg A liptói kuruc hadjárat 1709 augusztusában című székfoglalóját. A katonai pályán ezzel szemben lassan haladt előre: rangtársaihoz képest 5