Medvigy Endre (szerk.): Anyám balladát táncol. In memoriam Sinka István - In memoriam (Budapest, 1999)
Végy karodra, idő
Veres Péter, aki az Ember és írás című kötetében nagy költőnek nevezi Sinkát, és a valóságábrázolás költői szintje miatt tartja sokra, azt írja, hogy (az 1940-es években) a paraszt általában nem olvas verseket, nem ad sokat a költészetre. Én ennek egészen ellenkezőjét éppen a Sinka-versek egyik ünnepi estjén tapasztaltam meg, 1946- bcm, a felszabadulás utáni lázasan ujjongó időben Póhamarán. Azon az előadáson sok fiatal paraszt és néhány paraszt-értelmiségi töltötte meg zsúfolásig a termet, ebben az alföldi tanyaközpontban. És vallhatom, hogy soha sehol egy szerzői esten sem láttam még a ráismerésnek, a magamagát megtalálásnak ezt az osztatlan tiszta örömét, mint ezek között a vershallgatók között. Úgy üdvözölték a versek hőseit: Ács Lajit, Ignát Bencét, Bajó Zsuzsit, Dús Andrást, Tálas Gergelyt, Ág Borist, a Kenyérszegőt - a rímbe örökített, ritmusokban hordozott paraszti neveket, nevekkel jelzett sorsokat, alakokat, alakok bánatát-derűjét, tragédiáját, a köréjük font képet s az őket megszólaltató hangot, az egész kisemmizett kisparaszti élet ábrázolását, megzenélését, ahogy kábult ájulatból magához tért beteg önmagára lelve először mosolyodik el, ahogy rég látott apját, anyját, kedvesét, testvérét ismeri fel újra a soha többé elereszteni nem akarás boldogságával az ember. Magában a költőben azt ünnepelte a hallgatóság, aki közülük ment el és hozzájuk tért haza, hogy mind testvéreiként ölelje magához őket. A névre szóló verseket egy szimbolikus költemény, a Kenyérszegő koronázta meg ezen az estén. Ezt a verset úgy ünnepelték, hogy szinte együtt mondták az előadóval, mint egy halkan zúgó-morajló bizonyságtevői annak, hogy ez az a szimbolika, amit a parasztészjárás és életérzés kétségtelenül elfogad. A szobor neve: Kenyérszegő című vers ebben a szakaszban éri el tetőpontját: S hogy a kenyerét szét ne ossza, időtlen napig ölébe tettem, kését meg a dúcba szegeztem. (S e szoborban az ezeréves, hogy sose szeghet, hogyha éhes...) Verselték a testvériséget Sinka előtt is. Petőfitől József Attiláig - világtestvériségtöl angyalföldi szegény szövőnők omló álmáig. Verselték nyugat-európai versformában tökéletes, rímes, mértékes költeményekben (József Attila olyan versformákban is, amikkel Sinka 212