Monostori Imre: Kéve és kereszt. Kritikai rajzok - Magyar esszék (2020, Budapest)
A személyiség ereje. Tamás Attila: Visszatekintés
midőn egymagában - csokor virággal a kezében - egy este elsétál a szegedi Tisza-parton álló Lidice-emlékhelyhez, s a csokor mellé elhelyez egy géppel írt papírdarabot ezzel a szöveggel: „A megszállás cseh áldozatainak”. A tiltakozás kényszereként magyarázza ezt az akciót, ám az olvasó másról is meggyőződik: a személyes bátorság olyan fokával szembesülünk, amely - a morális vértezettség mellett - sokat elárul a szerző személyiségének egy másik karakterjegyéről. Az efféle önmegerősítő „tréningek” sorra ismétlődtek Tamás Attila magán- és közéleti cselekvései során. Akár a fiatal folyóirat-szerkesztő ténykedését idézzük fel az Új Hangnál (vállalta Déry Tibor MAfjének folytatásos közlését azután is, hogy szerzőjét kizárták az MDP-ből), akár, ha arra gondolunk, hogy 1956 után - mivel úgy látta helyesnek - szolidaritásként titokban terjesztette a Fekete Sándor-féle Hungaricust (és így tovább). Vállalni akarta a reá eső kötelességet és felelősséget (amit persze maga szabott ki magának), gyakorolni akarta ezeket a cselekvő próbákat, nehogy e késztetések elhalványodjanak, elsikkadjanak. Ezek a „tréningek” a kudarcok elviselésében is segítették. Mert bőven érték kudarcok tudományos, egyetemi oktatói pályáján és a magánéletben is. (Elégséges információkat kapunk például egy nyolc esztendeig tartó, nyugvópont megtalálásával nemigen kecsegtető szerelmi kapcsolat meglétéről.) A fiatal tanár korában először beadott kandidátusi disszertációt „kapásból” elutasítják (miként majd később az akadémiai doktori értekezését is csak másodjára fogadják el), de ekkor túlesik egy revelatív változáson, döntésen: az egész (élet) feladása helyett - a sötét Keleti pályaudvaron és környékén bolyongva - hirtelen ráérez József Attila költői világképének lényeges elemeire, s azt is tudja, hogy ezt így még nem dolgozta föl a szakirodalom. Ez a ráismerő azonosítás szakmai érvrendszerbe állítva most már döntő jelentőségű siker a még mindig fiatal tudós számára. (Nem kell többé szorongania a legjobb barát, a neves művészettörténész, Németh Lajos előtt, hogy „lemaradt baráttá” lesz.) Meg 171