N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
József Attila tisztában volt vele, hogy kik és miért támadják. Vagy legalábbis azt hitte, tudja. Költői, írói, emberi féltékenységgel, kicsinyességgel magyarázta a dolgot. Egy percig sem gondolt arra, hogy a Szovjetuniót tegye felelőssé a Sarló és Kalapács cikkéért, vagy akár itthoni kommunista íróbarátait, az illegális Kommunisták Magyarországi Pártját. Félreérthetetlenül visszatükröződik mindez 1931. szeptember 3-án Fábry Zoltánhoz írott leveléből: A platformtervezetét ösmerem a Sarló és Kalapácsé»/, azzal a támadással együtt, amellyel engem illet. Enyhén szólva egy „ tájékozatlan ” társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én nem Moszkvában, a proletárdiktatúra 14. évében szájatok tehetségtelenül, hanem Budapesten, az ellenforradalom 12. évében dolgozom eléggé eredményesen. Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva. A támadást illetően meg kell jegyeznem, hogy a Lebukott és az itt küldött Vigadó dal című verseimet még a múlt év novemberében kiküldte m Moszkvába; a verseket Hidas Antal testvéröccse vette kézhez azzal, hogy Moszkvába utazik, és a S. K.-hoz juttatja őket. Nem jelentek meg, ami mellékes. Rólam azonban tudniok kellett legalább annyit, hogy támadásukkal nem illethetnek, ha máshonnan nem, hát a tőlük agyondicsért G. S. Korunk-beli cikkéből, hiszen az ő tervezetük csak júniusban jelent meg. Idetartozik az is, hogy az Ön által is ismert és méltatott könyv még az év elején látott napvilágot. De tájékozatlanság sem mentesít. Azonfelül nem tudom, de valószínűleg sohasem fogom megtudni, hogy amit rólam írtak, azt honnan veszik. Én abban az irányban egy pillanatig sem „tévelyegtem". Én anarchista voltam azelőtt, tagja a párizsi „ Union Anarchiste-Communiste ”-nek. A tervezethez ennyi a hozzászólásom. De ha már benne vagyok, megemlítem, hogy az ellenem intézett támadásnak megvan a mozgalmi oldala is. Én annyira ismert személy vagyok itt, hogy minden illegális név egykettőre lehámlik rólam. Ilyen módon az ellenem intézett lelkiismeretlenség pártműködésem kiterjesztése elé kellemetlen akadályokat gördít, hiszen - hála a mozgalom iránti rokonszenv növekedésének — mindazok a munkások, akik még nem ösmernek, legalábbis erősen bizalmatlanok velem szemben, ha köztük megjelenek. Azonban - megint csak a mozgalomnak hála - többnyire ösmernek, és így csak az iin. „oppozíció" használja ki a „proletárirodalom platformtervezetét'’ éspedig nem ellenem, hanem a mozgalom ellen, azzal, hogy íme: „Mit mondtunk? A szovjetbürokrácia, ha tehetséges új ember kerül a moz147