N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)

III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"

A történelem futószallagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra világítón kitűzi zászlaját. Úgy volt, ahogyan Horváth Márton írta egyik József Attiláról szóló tanulmányában, hogy e versét sokan nem értették meg, kifogásolták, gúnyolták érte. De nem a 100% volt munkatársai, akikkel közösen hozták létre az új lapot, s akik együtt dolgoztak, izgultak és lelkesedtek József Attilával a közös ügy sikeréért. Antal János a Szocialista oktatásról írt cikket (Horváth János né­ven), amelyben a szociáldemokrata párt 1931/32. évi oktatási program­ját leplezte le: „Mi volna, ha egyszer... Peyerék tényleg beszámolná­nak arról az útról, amely szakszervezeti tisztségükig vezetett? Ha tényleg a »szakszervezeti élet gyakorlati kérdéseiről« számolnának be a következő címekkel: Hogyan gazdálkodtam a bánya-társládák pénzé­vel? Vagy: Hogyan paktáltam Bethlennel? Továbbá: Mik a sztrájkok leszerelésének gyakorlati lehetőségei?” - írta a cikkben többek között. Nagy Lajos szatírát írt a lapba Ha a puccs sikerült volna címmel, az akkoriban leleplezett Gyulai-Molnár puccskísérletről. Schönstein Sán­dor, Gereblyés László, Kozma József és a 100% több munkatársa írt még a lapba. Megjelent benne Illyés Gyulának A hírlapíró című verse. És megjelent még Költő a börtönben címmel egy Serényi Imre aláírású cikk a hat hónapos börtönbüntetését töltő Pákozdy Ferencről. E cikk­ben többek között a következő állt: „Rab a költő! Rab, mert a szegényeké, a proletároké, az elnyomot­také. Rab, mert annak az osztálynak a hitéről, fájdalmáról, reményéről és harcáról dalol, amely sötét mélységekben nyomorog, és várja az új világrendet, az ő világáét. Rab, mert hinni mert az elnyomottakban, a szegényekben, a rabokban. Rab, mert fáj neki az ő fájdalmuk, ég benne az ő reményük. Rab, mert ki merte mondani, hogy ő is munkás, ő is el­nyomott és ő is a többi rabért harcolt. A költő rab...” Emlékszem, maga József Attila volt az, aki erősködött, hogy írni kell a Pákozdy-ügyről. Hogy a Serényi név mögött ki rejtőzött, arra ma már nem emlékszem. Annál inkább sajnálatos volt, hogy másfél esz­tendő után Pákozdy a Társadalmi Szemlében megírta ismeretes kritiká­ját József Attila Külvárosi éj című verseskötetéről. Azonban az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy ezért a kritikáért elsősorban nem Pákozdy, hanem azok felelősek, akik ilyen szellemben bízták meg 151

Next