N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
II. "én, József Attila, itt vagyok"
tében függetlenebb Márai Sándor is Babits pártját fogja, „akit - úgymond - éppen legutolsó verseskötete alkalmából a közelmúltban a fiatal táborból ért egy éppoly túlzott és igaztalan, mint erőszakolt és neveletlen támadás”. Németh Andor és Komlós Aladár egyaránt igyekeztek lebeszélni a költőt pamfletjének közzétételéről. Még Ignotus is, aki súlyos sérelemként élte meg nevének Babits és Móricz által a Nyugat címlapjáról való levételét, s akivel a pamflet közzététele révén József Attila szolidaritást vállalt, még ő is megrótta lelkes hívét szertelen, meggondolatlan tette miatt: „József Attilát minap egy kicsit megfeddtem filozófiai s kritikai írásainak át nem gondolt voltáért.” Nagyon tanulságos az a költő kéziratos örökségében fennmaradt levél, amelyet egy felháborodott tanártól, bizonyos Szegő Endrétől kapott olvasói reakcióként „tárgyi kritikai tanulmány”-ára. Voltak természetesen olyanok is, akik egyetértettek a pamflet szerzőjével, sőt még hergelték is haragját Babits ellen. József Attila, már önigazolásból is, egy ideig makacsul elzárkózott ajózan érvek, feddések elöl, s Egy költőre című 1930-as versében, majd pedig az Irodalom és szocializmus című szabadelőadásában a pamflet hangnemét folytatva szólt Babitsról. A harag évét, 1930-at a fiatal költő részéről a lehiggadás, sőt a megbánás stádiuma követte. De nem jelenti ez azt, hogy ítélete idősebb társáról gyökeresen megváltozott volna. A rendelkezésünkre álló adatok inkább arra engednek következtetni, hogy ez az értékelés mindvégig ingadozó, ambivalens maradt mind emberi, mind művészi vonatkozásban. A megbánás a támadásra vonatkozik, amit utóbb maga József Attila is durvának, s hántásnak minősített. A változás első ismert jele az a levél, amelyet a költő a Nyugat Kiadónak címzett, s amelyben hozzájárult - személyi adatainak közlésével - ahhoz, hogy a Babits által szerkesztett Új Anthológiában közzétegyék kiválasztott verseit. Ugyanez év őszén már kereste a kapcsolatot a Babits szerkesztette Nyugattal. „Barátságos cselekedet” gyanánt küldte verseit a szerkesztőnek, s „megkülönböztetett tiszteletéről” biztosította őt. 1933 januárjában a Baumgarten Alapítvány gondnokához fordult segélyért, szorult anyagi helyzetére hivatkozva. Miután a kért segélyt Babits kiutaltatta, József Attila megtette a döntő lépést: bocsánatot kért az egykori hántásért. A prózai bocsánatkérés mellett Basch Lóránt szerint 1933-1934 telén, Berda József szerint már. 1933 júniusában egy megrendítően szép versben, a [Magad emésztő...[-ben is tisztázni igyekezett kapcsolatukat. A kéziratban maradt költemény csak a költő 104