N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
Fenyő László Döntsd a tőkét, ne siránkozz József Attila versei A tizenhét éves József Attila első kötetével (Szépség koldusa) csodagyerekként jelentkezett. Sokat ígérő kezdetére (a könyvének előszavát író Juhász Gyulán kívül) e sorok írója hívta fel először a figyelmet egy azóta megszűnt folyóirat hasábjain. További kötetei: a Nem én kiáltok és a Nincsen apám, se anyám zűrös tarkaságukban is beváltottak egyetmást a gyermekkori ígéretekből. Új könyve bizonyos eszmei egység köntösében jelentkezik: a költő ajkába harapva, törik-szakad, proletárköltészetet akar adni. Minden valamirevaló költő fejlődése folyamán megtalálja azt a hangot, amelyet aztán a magáénak nevezhet, amely mintegy láthatatlan egységbe fűzi az egymástól esetleg távol eső lírai mondanivalókat. Vannak költők - e megtalált hang birtokában vagy anélkül -, akik e hangnyújtotta egységen kívül vagy azon túl, költészetüknek tartalmi egységet igyekeznek kialakítani, majd mindig a lírai spontaneitás rovására. Esetleg kötetenként más-más tartalmi egységet, ami aztán főképp önmaguk számára, a sokrétűség illúzióját adja. József Attila új kötetében először kísérletezik effajta tartalmi egység megteremtésével, mely nála érzelmi egység is egyben: a proletariátus osztálytudatos hangja akar lenni. Mondanunk sem kell, hogy proletárköltészetet adni nem több és nem kevesebb, mint egyszerűen költészetet adni. Példa rá Petőfi és Ady, akik bár nem voltak ortodox marxisták, írtak néhány olyan verset, amelyet a proletáriátus ma is magáénak vallhat - de a költészet is. Tettek-e ezek a nagy költők engedményeket költészetük rovására? Tudjuk, hogy: nem. József Attila, ha úgy érzi, hogy eszmei mondanivalójának javát szolgálja: megalkuszik a költészet rovására. Vajon menthető-e ez a megalkuvás? És csakugyan az Eszme javára szól-e? Hiszen az Eszme maga nem alkuszik, s aligha kívánja meg, hogy a költő megalkudjék - ha mindjárt az ő javára is. Pedig ez a megalkuvás lépten-nyomon szembetűnik József Attila új kötetének lapjain. 137