N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)

III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"

nem érintették, változatlanul maradt. Fürst Sándor rendkívül nagyra értékelte József Attilát, nemcsak magáévá tette válasza leközöltetésé­­nek az ügyét, de több alkalommal beszéltünk arról is, hogy József Atti­lának elégtételt kell szolgáltatni. Hadd érezze a költő, hogy a pártnak nem az a véleménye róla, mint ami a Sarló és Kalapácsban megjelent. Erre az elégtételadásra - mint a továbbiakból látni fogjuk - hamarosan sor került, azonban az események úgy alakultak, hogy a költőn és né­hány elvtárson kívül nagyon kevesen szereztek róla tudomást. Sajnos, az akkori nehéz viszonyok megakadályozták, hogy mindenki előtt nyil­vánvalóvá váljék, hogy a párt a platformtervezei megállapításával szemben teljes mértékben József Attila mellett áll. (Bár a párt ezt több alkalommal leszögezte, mint ahogyan ezt József Attila idézett levelé­ben el is mondja. Sajnos, a későbbi időkben ez jóformán feledésbe me­rült, különösen az 1932. év súlyos lebukásai után, és a Sarló és Kala­pács-cikket egyre inkább úgy kezdték tekinteni, mint ami a párt állás­pontját fejezi ki.) Ez esetben minden bizonnyal elmaradtak volna azok a méltatlan támadások, amelyek a Sarló és Kalapács cikkének megje­lenése után egyik-másik elvtárs részéről József Attilát kezdték érni, akik úgy vélték, hogy a cikk a párt álláspontját is kifejezi, vagy esetleg József Attilával szemben érzett személyes ellenszenvüknek most, en­nek leple alatt igyekeztek kifejezést adni. József Attila azonban egyelő­re megnyugodott. Ha nem is tudta szívéből teljesen kitörölni a „platformtervezet” keserű emlékét, érezte, tudta, hogy a párt vele van, és ez a körülmény minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy később, megpróbáltatásainak nehéz éveiben, amikor kapcsolata megszakadt a párttal, nemcsak a kommunizmus eszméjéhez, de a párthoz is mindig hű maradt. Tudása és tapasztalata megtanította arra, hogy különbséget tegyen a párt és a nevével takaródzó méltatlanok között. 1931 júniusa óta rendszeresen megjelent a 100% utóda: a Társa­dalmi Szemle. A Társadalmi Szemlét azonban szándékosan egészen más jellegű folyóiratnak tervezte a párt, mint amilyen a 100% volt. A Társadalmi Szemle elsősorban a munkásmozgalom elvi és elméleti kérdéseivel foglalkozott. Itt jelent meg többek között először - persze más név alatt - Révai Józsefnek Szabó Ervinről szóló tanulmánya is, melyet a börtönben írt. Nem foglalkozott azonban a folyóirat a munkás kultúrmozgalom kérdéseivel, nem jelentek meg benne irodalmi közle­mények. Mindezek miatt a párt úgy látta, hogy szükség van egy másik legális lapra is, amely kimerítően tudna foglalkozni mindazokkal a kérdésekkel, amelyek nem kaptak helyet a Társadalmi Szemlében. 149

Next