N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
nem érintették, változatlanul maradt. Fürst Sándor rendkívül nagyra értékelte József Attilát, nemcsak magáévá tette válasza leközöltetésének az ügyét, de több alkalommal beszéltünk arról is, hogy József Attilának elégtételt kell szolgáltatni. Hadd érezze a költő, hogy a pártnak nem az a véleménye róla, mint ami a Sarló és Kalapácsban megjelent. Erre az elégtételadásra - mint a továbbiakból látni fogjuk - hamarosan sor került, azonban az események úgy alakultak, hogy a költőn és néhány elvtárson kívül nagyon kevesen szereztek róla tudomást. Sajnos, az akkori nehéz viszonyok megakadályozták, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, hogy a párt a platformtervezei megállapításával szemben teljes mértékben József Attila mellett áll. (Bár a párt ezt több alkalommal leszögezte, mint ahogyan ezt József Attila idézett levelében el is mondja. Sajnos, a későbbi időkben ez jóformán feledésbe merült, különösen az 1932. év súlyos lebukásai után, és a Sarló és Kalapács-cikket egyre inkább úgy kezdték tekinteni, mint ami a párt álláspontját fejezi ki.) Ez esetben minden bizonnyal elmaradtak volna azok a méltatlan támadások, amelyek a Sarló és Kalapács cikkének megjelenése után egyik-másik elvtárs részéről József Attilát kezdték érni, akik úgy vélték, hogy a cikk a párt álláspontját is kifejezi, vagy esetleg József Attilával szemben érzett személyes ellenszenvüknek most, ennek leple alatt igyekeztek kifejezést adni. József Attila azonban egyelőre megnyugodott. Ha nem is tudta szívéből teljesen kitörölni a „platformtervezet” keserű emlékét, érezte, tudta, hogy a párt vele van, és ez a körülmény minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy később, megpróbáltatásainak nehéz éveiben, amikor kapcsolata megszakadt a párttal, nemcsak a kommunizmus eszméjéhez, de a párthoz is mindig hű maradt. Tudása és tapasztalata megtanította arra, hogy különbséget tegyen a párt és a nevével takaródzó méltatlanok között. 1931 júniusa óta rendszeresen megjelent a 100% utóda: a Társadalmi Szemle. A Társadalmi Szemlét azonban szándékosan egészen más jellegű folyóiratnak tervezte a párt, mint amilyen a 100% volt. A Társadalmi Szemle elsősorban a munkásmozgalom elvi és elméleti kérdéseivel foglalkozott. Itt jelent meg többek között először - persze más név alatt - Révai Józsefnek Szabó Ervinről szóló tanulmánya is, melyet a börtönben írt. Nem foglalkozott azonban a folyóirat a munkás kultúrmozgalom kérdéseivel, nem jelentek meg benne irodalmi közlemények. Mindezek miatt a párt úgy látta, hogy szükség van egy másik legális lapra is, amely kimerítően tudna foglalkozni mindazokkal a kérdésekkel, amelyek nem kaptak helyet a Társadalmi Szemlében. 149