N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
„kizárásának” időpontját teszik - a párt vezető fórumán erről szó sem volt. Ez tény. Hosszú hónapok után találkoztam a börtönben Karikással, akit többek között megkérdeztem, nem tudja-e, mi történt József Attila ügyében letartóztatásom után. Nem tudott semmit, nem történt semmi. Tehát a helyzet változatlan maradt. (Persze, amikor a József Attila-„ügy” iránt érdeklődtem, a Sarló és Kalapácsban megjelent közleménynek legalábbis a helyreigazítására gondoltam. Erre vonatkozott Karikás válasza, hogy „semmi sem történt”. Nem is álmodtam akkor, hogy ezt a kijelentést az úgynevezett „kizárás” cáfolására fogom felhasználni valamikor. Mert nyilván, ha ilyesmiről szó is lett volna, akkor a válasz másképp hangzik.) A „kizárás” hívei költői bizonyítékképpen József Attilának a Bánat című versére szoktak hivatkozni. Ez a vers az 1932 őszén megjelent Külvárosi éj című verseskötetében már benne volt. Keletkezésének időpontja tehát legkésőbb 1932 közepe lehetett, de nincs kizárva, hogy még 1931 végén írta. Ebben az időszakban a költő kizárásának nemcsak hogy semmi nyoma nincs, de ellenkezője bizonyítottnak vehető. Többek között azzal is, hogy József Attila még a Külvárosi éj című verseskötetének a megjelenésekor s utána még jó darabig a Bartha Miklós Társaságban dolgozó kommunista frakciónak volt a vezetője, egészen a Társaság rendőri feloszlatásáig, ami 1933 elején történt meg. Nézzük azonban meg a vers többször idézett részét: Csak egy pillanatra martak ki, csak, Zúgj erdő, elvtárs! Szinte csikorgók. Egy pillanatra sem martak ki, csak az az elvaduló csahos rám támadt s kijöttem, hogy erős összeszedje, mint néni a gallyat, a bánat. Aki csak kissé is ismerte József Attila véleményét a „platformtervezetről”, az tudja, hogy mennyire nem a párt kezét, hanem csak egyes, sőt talán csak egy „bürokrata” kezét érezte az öt aposztrofáló részben. Ennek tudatában kell értelmezni fent idézett versét is, és akkor nyilvánvaló, hogy a komor, fájdalmas, szemrehányó sorok nem a pártra vonatkoznak. Ezért az is lehet, hogy közvetlenül a Sarló és Kalapács közleményének olvasása után írta. Emlékezzünk csak vissza, a Fábry Zoltánhoz írt levélben evvel kapcsolatban József Attila éppúgy a „kimarni” kifejezést használta, mint versében. De ha esetleg csak több 153