N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
hónap múltán, 1932 közepén keletkezett is a vers, ez sem mond ellent a fenti következtetésnek. Számtalan példáját tudjuk, amikor egy-egy költő gondolatait, érzéseit ért külső hatás csak hónapok elteltével nyert művészi kifejezést. A közkeletű felfogás általában úgy állította be, hogy József Attilát 1931 második felében vagy 1932 legelején zárták ki a pártból. Ez az időpont egybeesik avval, amikor a Sarló és Kalapács cikke ismertté vált, és József Attila a Fronttal kapcsolatos új megbízatása miatt addigi párttevékenységét lassanként megszüntette. A Front első és egyetlen számának elkobzása miatt ez utóbbi körülmény oka még párttagok körében sem válhatott ismertté. (Annyira nem, hogy József Attila életével és költészetével foglalkozók közül, akivel csak utóbbi időkben beszéltem, egy sem hallott soha a Frontról.) Tényként megmaradt tehát a Sarló és Kalapács közleménye, és József Attila pártfunkcióinak megszűnése. Ez volt az a talaj, amelyben gyökeret vert és nagyra növekedett a kizárás híre. Ha azonban az eddig elmondottak fényébe állítjuk mindazt, amit a kizárás körülményeiről itt-ott hallani lehetett, ez a hír helytelennek bizonyul. Éppúgy Bánat című versének az az értelmezése is vitathatóvá válik, hogy a „kizárás hatása alatt írta”. Ha azonban figyelmesen, halló füllel olvassuk, éppen ellenkezőjére szolgál bizonyítékul: mélyen megbántották a költőt, de nem a párt tette. „Egy pillanatra sem martak ki, csak az az elvaduló csahos rám támadt.” Ha gyérebben is, de lehetett hallani olyan vélekedést is, hogy ha József Attilát nem is zárták ki a pártból a kritikus 1931/32. években, később, 1934 után, 1935-ben, mégis megtörtént a kizárás. Ez a vélemény éppoly kevéssé van alátámasztva, mint a másik. Felelős pártfórum döntésére nem is hivatkoznak, néhány elvtárs szóbeli közlése, hallomása a forrás. Ilyen alkalmakkor azonban - mint tudjuk - előfordult, hogy egy-egy elvtárs személyes véleménye alakult át az idők folyamán „megbízható, hivatalos értesüléssé”, és aztán már így terjedt tovább. József Attila esetében azonban az 1935-ös kizárásának a „hívei” éppoly kevéssé tudták ezt hitelt érdemlően bebizonyítani, mint azok, akik az 1931/32-es évekbeni kizárás mellett kardoskodtak. A tények és események logikája pedig egy 1935/36-ban feltételezett kizárás ellen még erősebben érvel, mint az előző dátumnál. József Attila párttevékenysége 1932-ben megszűnt, utána a párttal többé nem került kapcsolatba. Jó néhány hasonló eset fordult elő. Nem egy elvtárs maradt el az illegális mozgalomból, legtöbbször szubjektív okokból. írók és értelmiségiek között is van erre sok példa. Nem tudok 154