N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
azonban olyan esetet, hogy az illetőt kizárták volna a pártból. De mindentől eltekintve, teljesen értelmetlen lett volna, hogy József Attilát három-négy évvel azután zárják ki, hogy a párttal megszakadt a kapcsolata. S úgy, ahogyan a Bánat című verse lényegében a kizárás feltételezésének megcáfolása, egy olyan intenzív és mély belső életét élő költőnél, mint József Attila volt, a pártból való tényleges kizárása esetén minden kétséget kizáróan megszületett volna annak költői bizonyítéka. Ilyet azonban versei között hiába keresünk. De ellenkező költői bizonyítékunk számtalan van. Vegyük csak elő a költő verseskönyveit. Valamennyi nagy költeménye nem egyszerűen a kommunizmus eszméjéért általánosságban lelkesedő írás, hanem a pártköltőnek igaz, példamutató müve. És ez a legtökéletesebb bizonyíték. József Attila költői öröksége nagy értékünk, ha jól megértjük és emlékezetünkbe véssük. Nehéz, megpróbáltató korban élt. De hű, önfeláldozó, kitartó és meg nem alkuvó maradt. E tulajdonságok nélkül nem is juthatott volna el arra költői magaslatra, amelyet elért. Ám pártos költői volta mellett, a kommunista ember jellemvonásait is megőrizte mindhalálig. A ma harcai közepette is érdemes ezen elgondolkoznunk. És ha volt egy idő, amikor nem becsültük meg József Attilát, és rajta keresztül a legszebb emberi képességeket és tulajdonságokat, a mi időnknek, a mának ezért is elégtételt és igazságot kell szolgáltatni. Illyés Gyula Külvárosi éj József Attila versei Jó költőnél, aminek én József Attilát is tartom, esetről esetre folötlik bennem a kérdés, mi is a költészet, az a varázs, ami a jó versből felém áramlik, vagy áramlani küzködik, mi ennek a mesterségnek a titka. Vannak versek, melyek rongyosan, lomposan jelennek meg, dadogni is alig tudják azt az emelkedett nyelvet, mely állítólag a költészetet jellemzi, de dadogásukkal is megejtenek, tökéletesen kifejezik azt a. más nyelven kifejezhetetlen valamit, aminek kifejezése a költészet egyetlen létjoga. Vannak viszont versek, melyek hangjukban és mozgásukban 155