N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
Rossz perceidben hiába írnál „ elvtárs ”-sal spékelt, dühös sorokat: egy osztályharcos pöcegödörben megannyi versed elrohad. Nyárutó, 1934 N. Horváth Béla Két költőről Illyés Gyula és József Attila kapcsolatának történetéhez Sokrétű kapcsolat fűzte József Attilát Illyés Gyulához. Szoros barátság, sok tekintetben hasonló politikai, művészi nézetek jellemzik e kapcsolat egy-egy szakaszát. Majd az összetorlódott időben az irodalmi élet más-más szekértáborából lődöznek egymásra. A magyar líra e két óriásának bonyolult és előítéletektől terhes értékelésekkel is kísért kapcsolata sok, máig is tisztázatlan kérdést vet fel. József Attila már országos hírnevű költő - nem utolsósorban a Lázadó Krisztus és a Tiszta szívvel istenkáromlási pere és botránya révén -, amikor az idősebb, ám pályakezdő költőtárs hazatér Párizsból. Életük egy meghatározó korszakát a művészetek, az irodalom Mekkájában töltik, ám nincs adat arra, hogy Párizsban találkoztak volna. Ismeretségük kezdete így rekonstruálható, Németh Andor emlékezete szerint: „26 óta ismerik egymást. Illyés Gyulának akkor jelentek meg első versei. József Attila Párizsból köszöntötte a fiatal költőt. Pesten összeismerkedtek. Napokat és éjszakákat töltöttek együtt. A fiatalság ficánkoló önbizalmával készültek szerepükre.” Ezt azonban Illyés Gyula nem erősíti meg. Egyik feljegyzésében - bár írásaikból már ismerték egymást - első találkozásukat 1927-re datálja, amit azzal is igazol, hogy József Attila tőle tudakozódott a hazai viszonyok felől, hisz József Attila 1927 nyarán tér haza Párizsból. Kapcsolatuk barátsággá alakul. József Jolán a tréfás költői versenyeket is megörökíti: „Egyszer-egyszer felhozta magával Attila új barátját, Illyés Gyulát is. A két fiatal költő leült egy sarokba, összedugták a fejüket, mint az összeesküvők. Estén-180