N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
ként néha velük mentem az Angol kávéházba, itt írták verseiket. Emlékszem, milyen játékokat találtak ki. Egy papírlapra írtak fel rímeket szonettformában, a másiknak kellett a rímekhez megírni a verset.” József Jolán fel is sorolja e sajátos ihletésű müveket. Állításaiban nem mindig pontos visszaemlékezését a kor egy másik koronatanúja, Vágó Márta is hitelesíti. Ismeretségüket Párizsból keltezi, s Illyés már nem először járt náluk, amikor Komor Andrással, Ignotus Pállal József Attilát is magukkal hozták. A „második látogatás alkalmával” pedig lezajlott a megmérettetés. „Illyés az Orosz Annát olvasta fel, József Attila pedig a Tedd a kezed kezdetű versét. Illyés grafikonnal ábrázolta a két verset. Előbb a maga hosszú, bonyolult szerkezetű, zsúfolt tartalmú versét úgy, hogy többször főitekért, ellipszisekben megrajzolt vonalat írt ujjával a levegőbe, ezután Attiláét egymás mellett három egyszerű hullámvonallal. Attila elpirult, és kissé zavartan rázta a fejét. Nem érezte kielégítőnek a jellemzést.” Egy másik meghatározó jelentőségű találkozásnál, Babits Illyéssel történt megismerkedésénél pedig József Attila volt a tanú, hisz Erdélyi József társaságában együtt keresték fel a nagy tekintélyű költőt. 1927-28-ban erős szálakkal kötött barátság fűzi össze a két fiatal, irodalmi körökben is lassanként a legtehetségesebbek és legjelesebbek között emlegetett költőt. Illyés Gyula majd 40 évvel későbbi visszaemlékezése a szellemi rokonságot is hangsúlyozza: „Kezdő író korunkban József Attilával »Szabadosok Társulása« címen alapítottunk félig tréfás, félig keserű, kétszemélyes pártot: Nem én kiáltok című kötetének nekem adott példányában ennek emlékéül költötte ő Szabados induló címmel azt a versét, amely így kezdődik: »Ahol nincsen villanylámpa«, azt, amelyben Marxot és Kropotkint próbálja összebékíteni legalább egy kamaszos verssor erejéig.” Ugyanezen időszakból származik egy József Attila-levél, amelynek egyik utalása a költőtárs megbecsüléséről és igaz barátságról vall. Vágó Mártának írja: „Illyéssel beszéltem, gyönyörű, négy részből álló verse jött a Nyugatban, bátyja halálára írta »Búcsúztató«-nak. Úgy vélem, többet ér minden eddigi versnél, tehát nagyon jó. De jött kívüle lótól-öszvértől-szamártól... Ha csak Illyéstől jöttek volna, úgy azt hittem volna, hogy az enyéim biztosan nagyon gyöngék, rosszak, nincs önkritikám; mert hiszen ért hozzájuk Osvát.” Kapcsolatuk első szakaszának sajátos dokumentuma a Minket, Gyuszi, szeretni kell kezdetű József Attila-vers, amelyről - Illyést idézve - így emlékezik meg Németh Andor: „A verset József Attila 1928, 1929 vagy 1930 tavaszán írta be a Nem én kiáltok című kötetébe, amelyet 181