N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
ténytől, hogy a Bartha Miklós Társaság tagja ekkor - ahogy Illyés is. Együtt szerepelnek a Társaság 1929. február 27-i „Magyar Föld”estjén. A barthás dokumentumokból látható, fontos szerepet töltenek be. így értékelte ezt az államrendőrség is, hisz már ekkor a radikális kommunista frakció tagjai között tartja számon József Attilát és Illyés Gyulát. Utóbbit két alkalommal is mint a Nyugat munkatársát nevezi meg. Tény, hogy 1929 második felére Illyés szoros kapcsolatba kerül Babitscsal, megkapja a Baumgarten-díjat is. Tanítványi hűséggel és odafigyeléssel szól a mester verseiről. Azokról a művekről, amelyek Az Istenek halnak, az ember él című kötetben látnak napvilágot, s amelyekről József Attila olyan lesújtóan vélekedett hírhedett kritikájában. A rendőrségi feljegyzés feltehetőleg nemcsak Illyés múltjára vonatkozott, hanem jelenbeli tevékenységére is. Mert bár úgy tűnik, osztja Babits irodalomesztétikai nézeteit, azonban nem határolja el magát a baloldaltól. A Korunk is közli tanulmányait, kritikáit. (Hidas Antal költészetéről szólva szembekerül a proletárköltészet kérdésével is, a közösség szolgálatának napiparancsával, s ő meghajlik a „közösség érdeke” előtt.) József Attila eközben harcos állásfoglalásokban bővelkedő, egyértelműen népi elkötelezettségű írásaiban tesz hitvallást politikai hovatartozásáról, s gyűjti fejére a polgári és baloldali vádakat. Majd a Bartha Miklós Társaság jobbratolódásával egyet nem értve, mindketten kilépnek, az 1930. október 31-i nyilatkozat szerint. A két költő barátságára látszólag József Attila „balra térése” vetett árnyat, legalábbis ezt látszik igazolni deklaratív dokumentumként a Külvárosi é/ről írott Illyés-kritika. Érdemes azonban odafigyelni az ezt megelőző időszakra is. Benedek Marcell 1928-ra visszatekintő emlékezése József Attila költői öntudatát úgy jellemzi, mint aki kora legnagyobb költőjének tartja magát. „Vele egyenrangúnak csak Illyés Gyulát ismeri el.” Az Új Magyar Föld 1929. első számát recenzálva József Attila ízekre szedi az ott közölt verseket, Illyésről azonban a legnagyobb elismerés hangján szól. Egy évvel későbbi nyilatkozatában (Erdélyi Helikon, 1930. január) Illyés is az általa ismert és szeretett költők között sorolja fel barátját. Ez év nyarától aztán József Attila a kommunista párt tagjaként osztályharcos verseket írva más esztétikát s más ideológiát követ. Az ekkori világszemléletét tükröző Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetről Illyés nem nyilatkozik meg - igaz, Fábry Zoltán kivételével másnak sincs jó szava a verseskönyvről. Aligha hihető azonban, hogy mint a polgári nézeteket valló barátok, Illyés is a forradalmár költő szerepét hibáztatta volna. Annál kevésbé, mert bár 183