N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
rendeződését feltételezi, azaz olyan záró formula ez, amellyel a kritikus a már kimondott pozitív értékelését valamelyest feltételhez köti. Az a vélekedés tehát, hogy Illyés - Németh Lászlóhoz hasonlóan - nem ismerte fel József Attila jelentőségét, még a Külvárosi éjvő\ írottak kapcsán sem tartható. Hogy több fenntartás is megfogalmazódik, ez úgyszólván hozzátartozik a kritikusi gyakorlathoz, különösen, hogy az új nemzedékhez tartozó költőről és nem a folyóirat munkatársáról van szó. A szocialista versek bírálata nem mentes előítéletektől, ám az is igaz, hogy ezek a művek még nem a Téli éjszaka vagy az Elégia arányrendje, kiforrott világszemlélete szerint építkeznek. A két költő eltávolodásának okait felderítendő, a visszaemlékezések - olykor feltételezhetően elfogult - állításaira kell hagyatkoznunk, lévén, hogy az 1932 és 34 közötti időszakból közvetlen adatunk nincs. A József Attila szoros környezetéhez tartozó Németh Andor, valamint Vágó Márta és Szántó Judit hangsúlyosan szól a korábbi költői versengés átértékelődéséről. Pontosabban ennek József Attila-i értelmezéséről, arról a kudarcélményről, hogy volt barátjának „minden sikerül”, neki pedig semmi sem. Németh Andor József Attila-életrajzában megidéz egy jelenetet, melyben a két költő a Petőfi-Arany-szerepet próbálgatja. „Judit - fordult Attila a fiatal asszony felé -, mit gondolsz, ki a Petőfi kettőnk közül? Judit elmosolyodott. - Természetesen te vagy, Attila. - Akkor Gyuszi Arany - mondta Attila.” Tagadhatatlan, van bizonyos hasonlóság, különösképpen ami alkatukat és a költői szerepvállalást illeti. Leegyszerűsítés lenne Illyést - saját verseimével - „mosolygó merénylőként" jellemezni, szembeállítva a politika sodrába teljes energiával magát bevető József Attilával. Az azonban vitathatatlan, hogy az „utca és a föld fiának” vallva önmagát, József Attila számára magától értetődő a társadalmi mozgalmakban - így a kommunista pártban való - részvétel. írásaiban nyomát sem leljük azoknak a kételyeknek, amelyek Illyés ez idő tájt keletkezett feljegyzéseiben a népképviselet igazi tartalmát boncolgatják. A város peremén többes száma világossá teszi, önmagát is a munkásosztályhoz sorolja. Rácegres, a cselédek világa, majd a parasztság sorsa Illyésnek is iránytűként jelzi az utat, amelyet követnie kell, ám sajátos kettős kötődéssel kapcsolódik ahhoz a világhoz, amelyből elszármazott. Találóan jellemzi helyzetét egy korai verse: „Nem feledhetem én / Soha honnan jöttem / Szalonban is azt hiszem, hogy / Kutyánk jár mögöttem.” (Szerelem) József Attila társadalmi státusa ezzel szemben egypólusú, ami azzal is magyarázható, hogy a párthoz csatlakozva - ismét csak petőfís hevülettel - elvá-188