N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)

III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"

József Attila levele Halász Gábornak (Töredék) [1935?] ...Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben, mint a társa­dalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival, pl.: nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé s kifejező szándékom, rontó-bontó, alakító vágyam számára csupán ,jóljön” az elhagyott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költőt, csak önnön sivársági érzésemnek formákba állása érdekel. Ezért - sajnos - a baloldalon sem lelem költői létemre a helyemet - ők tartalomnak látják - s félig­­meddig maga is - azt, amit én a rokontalanságban egyre nyomasztóbb öntudattal formaként vetek papírra. Bálint György József Attila versei Néhány kritikus azt állította József Attiláról, hogy „hideg” költő. A nyárspolgár-esztétika rendszerint azt a költészetet találja hidegnek, melyben intellektuális elemek is fellelhetők. Lehet, hogy az ilyen esz­tétika számára József Attila nem eléggé meleg költő, szerintünk azon­ban éppen József Attila lírizmusának hevítő intenzitását bizonyítja, hogy minden anyagot költészetté tud feldolgozni. Ebben a széles skálá­jú költészetben a tudatos és tudattalan elemek egyaránt elférnek: ez egyik legnagyobb értéke. Új, nagy kötetében, a Medvetáncban gyűjtötte össze József Attila régebbi köteteinek anyagát és néhány legújabb versét. Költészetének nyugtalan fejlődéséről, heves hullámveréséről kapunk egységes képet ebben a kötetben, attól a hangos elindulástól kezdve, amikor dacos, polgárdöbbentő hetykeséggel így ugrott a nyilvánosság elé az egészen fiatal költő: 226

Next