N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
József Attila levele Halász Gábornak (Töredék) [1935?] ...Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben, mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival, pl.: nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé s kifejező szándékom, rontó-bontó, alakító vágyam számára csupán ,jóljön” az elhagyott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költőt, csak önnön sivársági érzésemnek formákba állása érdekel. Ezért - sajnos - a baloldalon sem lelem költői létemre a helyemet - ők tartalomnak látják - s féligmeddig maga is - azt, amit én a rokontalanságban egyre nyomasztóbb öntudattal formaként vetek papírra. Bálint György József Attila versei Néhány kritikus azt állította József Attiláról, hogy „hideg” költő. A nyárspolgár-esztétika rendszerint azt a költészetet találja hidegnek, melyben intellektuális elemek is fellelhetők. Lehet, hogy az ilyen esztétika számára József Attila nem eléggé meleg költő, szerintünk azonban éppen József Attila lírizmusának hevítő intenzitását bizonyítja, hogy minden anyagot költészetté tud feldolgozni. Ebben a széles skálájú költészetben a tudatos és tudattalan elemek egyaránt elférnek: ez egyik legnagyobb értéke. Új, nagy kötetében, a Medvetáncban gyűjtötte össze József Attila régebbi köteteinek anyagát és néhány legújabb versét. Költészetének nyugtalan fejlődéséről, heves hullámveréséről kapunk egységes képet ebben a kötetben, attól a hangos elindulástól kezdve, amikor dacos, polgárdöbbentő hetykeséggel így ugrott a nyilvánosság elé az egészen fiatal költő: 226