N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)

III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"

Molnár Tibor Beszélgetés a magyar Panait Istratival József Attila három pohár sör mellett egy különös életről, különös lélekről beszél Anyám kán volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. A Nyugati pályaudvar közelében lévő Ukovics vendéglőben hangzik el ez a mondat. József Attila, a mai magyar költészet egyik legizmosabb és legérdekesebb egyénisége mondja el a fehér asztal mellett: idéz a Dunánál című verséből, amelyről a Korunk Szava - bár világnézetileg egy világ választja el József Attilától - azt írta, hogy az újabb magyar költészet legnagyobb eseménye. Kint, a Berlini téren a világváros szédületes esti forgalma bonyoló­dik le, villamosok csengetnek, autók és autóbuszok száguldanak, bent pedig, itt a vendéglőben egy ugyancsak szédületesen tarka, különös, túlzsúfolt eseményekben gazdag élet elevenedik meg a pohár sör mel­lett: József Attila élete. Olyan ez az élet, mint egy regény, amelyben sok a fantasztikum, amelyet nehezen lehetne hinni, de, amely mégis így igaz, ahogy azt most szinte kissé cinikusan József Attila elmeséli, mert az élet nem ismer fantasztikumokat, vagy ha ismeri, hát azért ismeri őket, hogy megvalósítsa azokat.- Igen - mondja József Attila. - Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az... Két és fél éves voltam, amikor apám Budapestről kivándorolt Brailába. Ott is maradt, s azóta soha­sem is láttam. Anyám három gyermekkel, a három gyermeket jelentő gondokkal maradt magára. Hármunk közül én voltam az egyetlen fiú. A Gyermekvédő Liga vett gondozásába, vidékre adott ki és ott nevel­kedtem. Disznópásztor voltam. írja úgy meg, hogy az olvasó, aki most ezt a cikket elolvassa, emelkedjen fel a helyéről, nézze meg, hogy mi­lyen magas, és képzelje el, hogy én ilyen óriási, embermagasságú disz­nókat őriztem. Gyermek voltam, alig látszottam ki a földből, és nekem kellett ezeket az embermagasságú disznókat őriznem. Ezeknek az időknek az emléke kitörölhetetlenül megmaradt bennem. 229

Next