N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
IV. "Akit szívedbe rejtesz / Öld, vagy csókold meg azt!"
len című verseskötetét egy évvel a könyv megjelenése után harminc fillérért árulták a körúti antikváriumokban - felvágatlanul. Vonatkozik ez Tóth Árpádra, Juhász Gyulára, sőt magára Babitsra is. József Attila mindenkinél súlyosabban szenvedett ettől. Mások prózát is írtak, vagy fordítottak, valamelyik napilapnál dolgoztak, irodalmi társaságok tagjai voltak. Az országban legalább ismerték nevüket, ha verseiket nem is olvasták. József Attila nem ezt bánta a legjobban. Élete a csalódások sorozata volt. Harminc esztendős korában is még állástalan, vagy legalábbis fízetéstelenül élt egy ellenséges világban. Mások, akik vele együtt indultak, befutottak. Vagy legalább féligmeddig rendezett körülmények közt éltek, családot alapítottak. Nem csoda, hogy ilyen körülmények közt József Attila önmagába vetett hite kezdett megingani, és ennek nemegyszer jelét is adta. Nagyon helytelenül arra következtetett, hogy a kor legfontosabb magyar verseit tehát nem ő írja meg, hogy ő csak „másodhegedűs a csárdában. Vagy még az sem”. Persze: a kérlelhetetlen pontosság és hajmeresztő szakértelem, mellyel verseit írta, időnként újra és újra visszaadták önbizalmát. Úgy írt verset, mint ahogy mérnök tervez fűggőhidat, mely majd dermesztő mélységek fölött visz, és egy milliméterrel sem szélesebb vagy keskenyebb, mint ahogy kell. Ez a szakértelem (verselésben és társadalomtudományban egyszerre) néha visszaadta biztonságát. De, hogy úgy mondjam, a híd csak mindig papíron volt meg. Verseit az ország csak halála után fedezte fel - a Hídavatás kései volt. És e jelenség mindig visszavetette önmardosó szenvedései közé. Ezért határoztam el magamat József Attila Nagyon fáj című verskötetének kiadására. Igyekeztem a kötetet minél méltóbb köntösben, merített papíron, többszínű nyomásban nyilvánosságra hozni. Az adott helyzetben jelentős sikert nem reméltem, de azt joggal hittem, hogy néhány száz példányt eladunk, és ezáltal József Attila talán megoldja önmagában azt a belső válságot, amelybe sikertelensége és tragikus életkörülményei sodorták. Nagyjában ezt szolgálta a Szép Szó is; de a verseskönyv még személyesebb ügye volt. Hosszú heteken át örült neki előre - senki sem szeretett úgy tervezni, mint ő. Boldogan simogatta megjelenésekor az igazán szép verskötetet - öröme határtalan volt. Valamennyiünk számára felejthetetlen volt az az est, amikor Attila lakásomon felolvasta a tervbe vett kötet verseit. 1936 vége felé volt. A kötet számos versét már ismertük. De együttesen egészen másképp alakult ki. 239