N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
IV. "Akit szívedbe rejtesz / Öld, vagy csókold meg azt!"
költő - mint ezt József Attila is teszi - a világ keretein belül a hamu alatt alvó szabadságért, az emberi méltóság nevében az elveszett szabadságon kívül egy rossz rend és a megfélemlített ösztönök állapota miatt is jajong. Akinek füle van, az hallja, akinek torka, az továbbadja ezt a jajgatást, méltón ehhez a nagy költőhöz, ki saját sorsában, kényszeredett állapotában és egy emberségesebb világba vetett hitében is az egész emberiség sorsát, kényszeredett állapotát és lassan növekvő hitét regisztrálja. Korunk, 1937. február Bálint György József Attila: Nagyon fáj A költő - ajkán csörömpöl a szó, de ö (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát. (József Attila: A város peremén) Vajon csakugyan megszerkeszti-e? - kérdem töprengve, mialatt József Attila új kötetét olvasom. Vajon nem erejét és mesterségét meghaladó feladatot vállal-e a költő: vajon nem volna-e jobb; ha kevesebbet ígérne? Csakugyan „tudatos jövőbe” láthat-e a költő, és eljuthat-e valaha odáig önmagában, ameddig a nép egyszer majd eljut a társadalomban? Megvallom, nem tudom, mint feleljek ezekre a kérdésekre. Ne értsen senki félre: ez a kétely nemcsak József Attilának szól, akit napjaink egyik legjelentékenyebb magyar költőjének tartok, hanem minden költőnek - általában a költészetnek. Szerepe a társadalomátalakításban sokkal kisebb, lehetőségei sokkal korlátozottabbak, mint hinni szokás. Marx igazsága, hogy az elmélet is anyagi erővé válhat, ha a tömegeket áthatja, nem a költészetre vonatkozik, Egyes versek (például Petőfi forradalmi versei) egyes pillanatokban kétségkívül áthatották a tömeget, és meg is mozgatták őket - de az is kétségtelen, hogy mindez csak érzelmi, indulati „dopping” volt, miután a tömegeket már előzőleg átha-255