N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
V. "Éltem - és ebbe más is belehalt már"
Gáspár Zoltán Gyászbeszéd József Attila pesti temetésén József Attila íme hát meglelte hazáját. Meglelte - utolsó versét idézve - „hazámat, - a földet, ahol nevemet - hibátlanul írják fölébem - ha eltemet, ki eltemet.” Négy és fél esztendeje, hogy a balatonszárszói temetőben barátai, írói körének társai és folyóiratának munkatársai körülálltuk a frissen hantolt sírt. E négy és fél esztendő a halhatatlanság biztos próbája volt. Ez idő múltán a Kerepesi temető díszsírhelye felett immár egy friss hagyomány nevében szólunk. Hagyomány, mert kötelez: kötelez, nem a társadalom sokféle írott és íratlan rendje, de a benne hívő lelkek hite, önérzete és méltósága által. És hagyomány, mert efőt ad, mert ösztönöz, mert megszólaltatja bensőnkben a szózatot, amely e kötelesség munkálására buzdít. A hagyományt, amelynek munkálására elhivattunk, szemünk előtt láttuk keletkezni s mégis, mintha időtlen messzeségből szólnának hozzánk egy nagy élet morális parancsai. Minden igazi hagyomány friss, mert természete a folytonos megújulás, az élettel való állandó kölcsönhatás. Tegnap és ma váltakozásából, hagyomány és jelenvalóság dialektikájából születik a diadalmas igazság, amely elbírja az idők változását, a szerencse forgandóságát és a biztos holnap felé mutat. A sírhant fölé, amely alá most végleges nyugovóra helyezzük azt, ami József Attilából múlandó, emléket emel hívei kegyelete. De fogadjuk meg addig is, már most is, hogy sírjára, ahogy remélte, hibátlanul írjuk nevét. Mert ez a névírás nem egyszerűen írásjelek kérdése. A betűk tovatűnő árnyakat próbálnak örök formákba illeszteni. De az idő múlásával a sorközök új jelentéssel telnek meg, s az írásjelek más valóság jelképei, más árnyalatok kifejezései lesznek. írás és lélek küzdelmébe beleszólhat a torzító szándék. Mi fogadjuk meg itt a most még névtelen sírnál, hogy lelkűnkben mindig hibátlanul írjuk ezt a nevet. Akkor majd utóbb, mikor mi kortársai is már múlttá leszünk, a márványba vésett név az igazi József Attilát jelenti majd az utókornak. Vigyázzunk József Attila soraira! S ha egyes sorait ma nem lehet fennen hangoztatni, vigyázzunk sorközeire, ne férkőzhessen közéjük a 391