N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
V. "Éltem - és ebbe más is belehalt már"
torzító hamisság! A hamisság pillanatnyi és sikeres; az igazság hosszan tartó és győzedelmes. József Attila, a halhatatlanság lakója, nyugodtan várhatja az igazság diadalát. Sírja diadalmasan él majd túl sok hazug emlékművet. Igazságra és emberségre oktatott, amíg élt. Kövessük intését, s hallgassunk rá, aki vallotta: „Az én vezérem bensőmből vezérel.” S higgyük, hogy eltemetett eszméknek is van feltámadás. E sír fölött legyen szavunk az újjászületésről, s a József Attila emlékbizottság koszorúja legyen az ő és valamennyiünk kívánságának jelképe az ő örök szavaival: „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet!” 1942. május 3. Márai Sándor Tegnap és ma A költő sírja A balatonszárszói temetőből Budapestre hozták, és a Kerepesi úti temető díszsírhelyén hántolták el József Attila hamvait. Ezzel a kegyeletes cselekedettel a magyar hivatalosság és az irodalom barátai önmagukat tisztelték meg. József Attila a kortársak között egyik legjelentékenyebb költőnk volt; igen, csak az idő tudja eldönteni, nem volt-e az elsők között? Ez a tragikus költő, akit végzete és az őrület harminckét éves korában a vonat elé kergetett, proletár volt, tudatosan kiállt osztálya sorsáért, rendkívüli költői tehetségét sorstársai életérdekeinek szolgálatára szentelte. S mégsem volt programköltészet, amit művelt: minden szándékolt sorát átvilágította a gyöngéd derengés, mely a mélyebb, ösztönösebb, igaz költészet sugárzása. Halála és sorsa körül legendák vannak keletkezőben. Úgy emlegetik, mint a társadalmi rend egyik áldozatát. Ez a vád orvosi szempontból esztelenség. József Attila élete utolsó éveiben őrült volt, a - legtöbbször pubertáskorban keletkező - gyógyíthatatlan elmebaj, a tudathasadás, a skizofrénia áldozata. Ennek a szörnyű tébolynak nincs gyógyszere - legalábbis nincs fölényes gyógymódja - s nincs magyarázata. Semmi esetre sem mondhatjuk azt, hogy a nyomorúság és a társa392