N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
II. "én, József Attila, itt vagyok"
kincse kultúrája és ennek a kultúrának reménységei közül való ez a József Attila, akit nem én, de a múzsa avatott pappá, a szépség és igazság magyar templomában. 1922 [Hont Ferenc] József Attila E hasábokat eddig még nem nagyon használtuk fel arra, hogy lapunk munkatársairól írjunk, s midőn most ezt mégis megtesszük, legyen mentségünk magának József Attilának sokat hányódott, rokonszenves alakja. A most 19 éves költő apátlan-anyátlan árva, és kényszerűségből már tanulóéveiben megszerezte az irodalomtörténészek számára okvetlen szükséges romantikus életrajzi adatokat. Pincérségtől kezdve egész a kukoricacsőszködésig minden foglalkozási ágat kipróbált, ez idő szerint pedig valami hajózási társaságnál tengődik. Már makói diákkorában írogatott verseket, és egy napon átküldött belőlük néhányat Juhász Gyulának. A szakállas költő felismervén benne a bimbódzó tehetséget, gondjaiba fogadta csupasz állú kollégáját, és előszót is írt 1922-ben Szegeden, Koroknay-kiadásban megjelent verseskötete: a Szépség koldusa elé. A kötet megjelenése után gyors egymásutánban következtek egyéb irodalmi sikerek is. Hamarosan a Nyugat, Népszava, Estművek és az azóta megszűnt Kékmadár munkatársa lett. 1923-ban csatlakozott az akkor „Igen” néven megindult mozgalomhoz, és a szegedi közönség személyesen is megismerhette az „Igen” propaganda matinéján. Az előbb említett Kékmadárban jelent meg A lázadó Krisztus című verse, amelyért most az ügyészség nyolc hónapra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte. „József Attila Isten kegyelméből való költő” - írja Juhász Gyula a könyvéhez írt előszóban. O pedig azt írja saját magáról: „Az utca és a fold fia vagyok!” Igen, József Attila az utca és a föld fia és amellett Isten kegyelméből való költő és ilyen körülmények között mit tehet az 44