N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
II. "én, József Attila, itt vagyok"
Az elbűvölt cukrászfiú Pár hónappal később az EMKE kávéházban találkozunk József Attilával, ahol rövid néhány hét alatt szédületes pályát fut be: kenyeresből cukrászfiú lesz. Ennek a napóleoni pályafutásnak is megvoltak persze a zökkenői. Egy-két pofon tandíjba belekerült, amíg megtanulta, hogy a kenyeret tálcán vigye a tulajdonosnak. De a pofonok használtak, és most már hamarosan elsajátította azokat az imbolygó tánclépéseket is, amelyekkel a süteményes tálat kell lebegtetni a vendégek felett. S talán még ma is süteményt árulna, ha nem zavarta volna meg mozdulatainak biztosságában korán, túl korán: - a szépség. Egy vidám, mosolygó fekete nő okozta vesztét, aki egy nagyon ápolt, nagyon jó modorú úr kíséretében lépett be azon a végzetes estén József Attila sorsába. A költő elbűvölten imbolygott asztaluk körül, és alig várta, hogy a nő elé teríthesse krémeseit és házitortáit. Végre a jó modorú úr észrevette, és intett neki. József Attila odatáncolt, és egy lenge átszellemült mozdulattal a hölgy felé kínálta kincseit, óvatosan, nehogy az idétlen tálcával megzavarja azt az illatos aurát, amely a hölgyet körüllebegte. Minden mozdulata feltétlen hódolat és odaadás volt, az is, amellyel a tálcát kissé félrebillentette, hogy a sütemények szinte maguktól röppenjenek az asztalra. De jaj, az anyag ezúttal is fellázadt az eszme ellen. A sütemények megmozdultak és egymás hegyén-hátán menekültek a földre, krémesek csattantak szétlapulón és torták bukfenceztek föléjük. A cukrászfiú kétségbeesetten ébredt magára a paradicsomi pillanatból, és két kézzel szedte a földről jövője megcsúfolt zálogait. A háttérből veszedelmesen közelgett a főpincér... Tengerre, magyar! Ez után a katasztrofális jelenet után pár hónappal József Attila az Atlantika Tengerhajózási R. T. „Vihar” nevű hajóján szolgál. Nem a tengeren, hanem a Dunán. Vihar sincs, mert a hajó Budafok körül vesztegel. József Attila molnárnak készül, tehát egyelőre a hajó fedélzetét sikálja, bablevest főz és naponta ötször-hatszor beszalad a faluba vízért. Hajóséletéből egyébre nem is igen emlékszik, csak arra, hogy a hajó állt, állt, ő meg drótköteleket cipelt, hol a partról a hajóra, hol a hajóról a partra. Végre is érdeklődni kezdett kapitányánál, mikor men-51