Páskándi Géza: A megvallás avagy: Van-e lélek-röntgen? Vallomások, emlékiratok (Budapest, 1999)

Appendix

nyíre nagyvonalú, miközben elbukik egy fűszálban. Fáj a kedves kutyus lába - egy szalmaszálba ütötte meg. A militáns szellem és verse tetten érhetőbb, ezért a gyűlöletnek azonnal tárgyává le­het, hiszen benne világos a képlet. Polarizálja híveit s ellenfeleit. A napi vagy a direktebb politika költészete tehát azonnal elbu­kó — a „szórakozott líra”, a világra, nemzetre, társadalomra ér­zéketlenebb - lassan elenyésző. Részvétlen líra. Mert utóbbi művelői közül csak keveseknek adatik meg, hogy az emberi „semmiségeket” - ha vannak ilyenek - ontológiai metafizika sík­ba tudják emelni. Erre viszont még a másik oldalon is van példa! Mondhatnám, hogy egy Türtáiosz, egy Nietzsche a harci szel­lemet vagy a Polémia szellemét emelte ily magasba, vagy mások magát az Eseményt, eseményeket olyan szintre, ahol azok már filozófiai kategóriába tűnnek át, mert valami „láthatatlan vagy sejlő glória” lebeg a dátumok feje fölött. Arról nem is szólva: az Esemény bármiféle stílusú költészetben szerepet játszik! Vagy a külső, vagy a belső Esemény... Aki mint az ihlet impulzusa is. A látható és a rejtett esemény. Mindezt különösen tudnunk kell, amikor az „egypártos költészet” vagy „többpártos költészet” ál­dilemmáin, álalternatíváin spekulálunk. Még akkor is, ha kimondatlanul. S még akkor is, ha ez a „vagy­­vagy” kettős végül is „vagy-vagy-vagy-vagyot” jelent: számos lehetőséget. Mindenesetre a Piac Durvább — gyakorta ijesztőbb — Zsdanovja lesz, „aki” végül is az egyiknek — valamelyiknek — nagyobb, a másiknak — valamelyiknek - kisebb szabadságot ád. A műélvezők, „befogadók” szellemi kereslete. Mert a Piac Zsda­­novját nem lehet leváltani, nem is hal meg, ennek törvénye alig­ha múlandó. A régi rossz börtön helyett jobb, ha tágas, szellős fogolyrezervátumot képzelünk, semmint valami „örök vadász­mező” végtelen szabadságát. Meghalnak az új, földre szállt Elíziumi Mezők... a földi éden árnyai. Minden vaskosabb lesz ezután. Mire okít hát minket József Attila élete, munkássága is? 262

Next