Pécsi Györgyi: Honvágy egy hazáért. Irodalmi tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Szilágyi Domokos
szeretetteljes öröm is. Ezt a kedves, játékos önbizalommal teli sort a következő szövegegység bontja ki, megerősítve a művészet/költészet sajátjogúságát: „Szereti a világ, ha újraköltik, / hisz objektív valósággá válik az / újraköltés is”. Azaz, vitába szállva kora „valóságábrázolás”elvárásával, nem a valóság irodalmát kívánja művelni, hanem a világ nyelvben történő újrateremtését. A világ szeretetben való újraköltése - a hetvenes években gyakran idézett költője Szilágyinak - egy Babits-intertextus inverze: „Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele.”31 Szilágyi teljesebbé teszi a szeretetigényt: a világnak van szüksége „újraköltésre”, költészetre (s itt nem nehéz észrevennünk egy távoli József Attila-intertextust: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.”32), mert az újraköltés által „lesz a világ halhatatlan”. Hogy az alkotó dermesztő magányából adódó idegenséget, a környezet általi meg nem értettséget, a személyes boldogulás feláldozását kárpótolja-e a költészet világteremtése - erre a kérdésre a 74-es versváltozatban megerősítően és feltétel nélkül igenlő a költő válasza: „Mit számít a Te, az Ó, az én boldogulásom, / egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmaradásért.” S eztán következik mindkét változatban a - versindítás szeretetintésére visszautaló - társas, közösségi létezés szeretethimnusza: „az élet, a / reménytelenül szeretett: / egymásra-utaltság s az egymásra-utaltság / legmagasabb fokon szervezett / formája a szeretet.” A hatalmas dráma a költemény negyedik részében, záróakkordjában, lírai dalban elcsendesül. Az alkotót a világ szellemi birtoklása, a megismerés egyre boldogabbá, ugyanakkor egyre 31 Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött, http://epa.oszk.hu/00000/ 00022/00356/10793.htm 32 József Attila: Irodalom és szocializmus. József Attila művei II. Tanulmányok, cikkek, levelek. Bp., Szépirodalmi, 1977. 119. 189