Pomogáts Béla (szerk.): József Attila: A Dunánál - Egy vers (Budapest, 2010)
Tverdota György: József Attila magyarságélménye
sótartó, meisseni porcelántányérok közt, francia ételek párájába borulva ült egy hosszá nyakú, szégyenkezve vakmerő pillantású fiatal, zúzott bajszú idegen, s azt kérdi:- Mit gondol, Zsiga bátyám, hol születtem én? Ránéztem. Éppen az napokban olvastam, hogy Makón született. Furcsállottam: hol szed valaki Makón ilyen penetráns szociális hagymaszagot? Nagyot nevetett. Soká, kétszer is kezdte a nevetést, s oly édesen gyerek lett, s belepirult:- A Ferencvárosban születtem. Mulatott meglepetésemen. Mohó túlzással:- A Haller-mozgóban volt takarítónő az édesanyám, ott ült a pénztárban az egyik nővérem, cukroslány volt a másik nővérem, én pedig vizet árultam. [...] Ha versét láttam, ezentúl kísértett a kép. Vajon még mindig Hódmezővásárhelyen van? vagy most hol s kinél? Hol írta ezt s ezt?... A verseinek olyan nyers íze volt, mint a tavaszi fűzfaveszszőnek s oly üdítő is... De hol surjánt fűzfavessző a Haller moziban?... Ez a két íz keverte egymást, a legjobb mixer sem érte soha utol: csuda magyarsága belerontva a pesti jassz proliságba. Ma sem tudom, volt-e köze Makóhoz? kellett valahogy a magyar alföldi nyelvhez véroltásának lennie.” A különös aromát, amely József Attila költői művének egészéből árad. s amelyet Kassák és Móricz „magyarságának nevezett el, a mai olvasó is érzékeli. De ma már nem elégedhetünk meg ennek a zamatnak az ízlelgetésével. Ahogy a vegyésznek ismernie kell a bonyolult lepárlási folyamatot, amelynek eredménye a tiszta, tömény, salaktalan esszencia, úgy a történetíró feladata gondolatban felbontani a „csuda magyarság”-ot, rekonstruálni azokat a komplex előfeltételeket, ellentmondásos processzusokat, amelyekből e zamat, aroma létrejött. Azaz a következő kérdésekre keressük a választ: hogyan gondolkodott József Attila a magyarságról, hogyan élte át magyar voltát, érvényesitette-e a nemzeti hovatartozásból 216