Pomogáts Béla (szerk.): József Attila: A Dunánál - Egy vers (Budapest, 2010)
Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. Részlet
netfilozófiájának s egész családtörténetének, életútjának egyik öszszefoglalása.1 A Dunánál keletkezésének alkalma tehát a Szép Szó különszáma. De más, a magyar és külföldi szellemi életben zajló folyamatokba is illeszkedik. A kor egyik jellemzője: a „gyökerek” keresése, a származás, a család felmutatása, úgy is egyébként, mint a népiurbánus vita egyik színtere. A nagy barát és ellenfél, Illyés Gyula A puszták népé ben, Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban vagy a saját térfelén Fejtő az Érzelmes utazásban - vallanak gyökereikről. A politikai-szellemi diszkusszió középpontjába került ez években a Duna-völgyi népek kérdése - Németh László Magyarok Romániában című útirajza ekkor jelenik meg, Gál István Apolló című folyóirata ekkorra tűzi ki a programot. A Dunánál háromrészes kompozíció, József Attila - mint 1933— 34-ben, az Óda, Elégia megírásakor - ezúttal ismét klasszikus műfaj: az óda újjáteremtésére törekszik. A Dunánál ódaszerűségét már Németh Andor is említi: „A megrendelt költemény olyan nyűg és gond volt Attilának, mint Aranynak a Széchenyi emlékezete."2 Németh G. Béla pedig egész elemzését arra építi fel, hogy megmutassa: miként használja fel, és újitja meg a klasszikus óda műfaji, magatartásbeli szabályait József Attila. Sőt, szerinte A Dunánál 1 A versről sok elemzés született. A régebbiek közül megemlítendő Pálmai: Miért szép? (Szerk. Vargha Kálmán.) Bp., Gondolat, 1967. 2. kiadás. 326-334.; még korábbról: Trencsényi-Waldapfel I.: Köznevelés, 1948. júl. 5.; Bécsy Ágnes: József Attila A Dunánál című versének értelmezéséhez. Irodalomtörténet, 1977. 3. sz. 659-672. A versről írta Németh G. Béla egyik legszebb verselemzését: Németh G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Bp., Tankönyvkiadó, 1982. 207-228.; Bókay Antal: Egyén, haza és emberiség József Attila kései költészetében. Irodalomtörténeti Közlemények, 1980. 5-6. sz. 591-603.; legújabban Tverdota György: József Attila, 1936. május. Kortárs, 1994. 7. sz. 78-86. és franciául Attila József, mai 1936. Cahiers d’Études Hongroises, 1994. 6. sz. 81-90.; Lengyel András: A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., Tekintet-könyvek, 1996. 45-49. Minden József Attilával foglalkozó mü ír róla, egyes aspektusairól külön tanulmányok is születtek. Közöttük kiemelten: Lackó Miklós: Múlt, jövő, vigasz, részvét. Új írás, 1980. 12. sz. 68- 72.; Czeizel Endre: József Attila és a biológia. Új írás, 1980. 8. sz. 20-26. (A hivatkozott művek jó része jelen kötetünkben is megtalálható. A szerk.) 2 Németh Andor: József Attiláról. Bp., Gondolat Kiadó, 1989. 286. 38