Pomogáts Béla (szerk.): Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - Egy vers (Budapest, 2014)

Pomogáts Béla: A "nagy költészet" magaslatán. Jegyzet Koszolányiról

POMOGÁTS BÉLA A „nagy költészet” magaslatán Jegyzet Kosztolányiról Négy esztendővel ezelőtt a kolozsvári Korunk szerkesztősége körle­velet juttatott el az egész magyar nyelvterület több mint száz irodal­márához: költőkhöz, írókhoz, kritikusokhoz és irodalomtörténészek­hez, azzal a kéréssel, hogy nevezzék meg a 20. század tíz legszebb magyar versét, és hosszabb-rövidebb jegyzetben indokolják meg választásukat. Összesen száznégy válasz érkezett a szerkesztőség címére, ezeket a folyóirat folyamatosan közölte, majd 2002-ben, ter­mészetesen a legtöbb szavazatot kapott költői művek kíséretében, egy igen reprezentatív kiadványban közre is adta. Némi meglepetést okozott akkor az, hogy a legtöbb szavazatot Kosztolányi Dezső költeménye: a Hajnali részegség kapta (csak a teljesebb tájékoztatás kedvéért jegyzem ide, hogy ezt Pilinszky János Apokrif, József Attila Eszmélet, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnok­ságról, József Attila Óda, Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kire­pülnek, Babits Mihály Esti kérdés, Füst Milán Öregség, Babits Mihály Jónás könyve és Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményei követték), Kosztolányinak emellett további három verse: a Halotti be­széd, az Ének a semmiről és a Szeptemberi áhítat kapott szavazatokat, és a legtöbbet említett költők sorrendjében is az előkelő harmadik he­lyet foglalta el - József Attila és Ady Endre mögött, Babits Mihály, Weöres Sándor, Pilinszky János és Szabó Lőrinc előtt. Némi meglepetéssel szolgált ez az írói „közvélemény-kutatás”, minthogy Kosztolányi Dezső költői munkásságát jobbára a 20. szá­zadi magyar irodalom „második vonalában” helyezte el az irodalmi köztudat, nemzedéktársai viszonylatában mindenképpen Ady Endre és Babits Mihály (és talán Füst Milán), illetve az őket követő nemze­dékek vonatkozásában József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Rad-12

Next