Pomogáts Béla (szerk.): Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő - In memoriam (Budapest, 2001)
Zarándokút
hatástalannak bizonyult, jönnie kellett a költőtársnak, aki az ízlés liberalizmusa, a modernség nevében tagadja meg. A Nyugat körül összegyűlt régi fegyvertársak és eszmetársak közül sokan alkalmazkodtak már addig is a kényszerűségekhez. De az 1927-28-as év fordulatot hoz, méghozzá a régi eszményekkel szembeni nyílt fellépést. A bukott forradalom, a viszonylagos stabilizáció, a csalódás, a megalkuvás alkalmas légkört teremtett arra, hogy a cselekvéstől, a társadalmi küzdelemtől való elfordulás váljék a huszas évek végére a hagyományait megtagadó Nyugat esztétikájává. Julien Benda könyve, Az írástudók árulása távolról sem támasztott akkora vihart, mint Babits széljegyzete, melyben kijelenti, hogy a könyvet ürügynek tekinti csupán saját, régebbről fogant gondolatai elmondására, miután ezek egyeznek a Benda eszméivel. Az írástudók - eszerint - akkor árulták el hivatásukat, amikor lemondottak a szellem abszolút értékeiről, és a cselekedetre hívás porondjára léptek. Egy esztendeig vitatkoztak Magyarországon Babits cikkéről és az írástudók árulásáról. S a Nyugat föerői Babits felé tolódtak. Kosztolányi támadása Ady ellen szintén ennek a fordulatnak egyik mozzanata volt. S ha a romániai magyar irodalomban senki, és Dsida sem vonja kétségbe Ady művészi értékeit, mégsem véletlen, hogy éppen Dsida az, aki konklúziókban találkozik Kosztolányival: Adyt nem lehet és nem is szabad követni. Hiszen Dsidának sokkal inkább, mint bárkinek Erdélyben, szellemi emlője az új Nyugat, Kosztolányi és Babits a példaképei, és első a mi tájainkon szemlélődés, a „procul negotiis” és politikamentesség dolgában. Teljes következetességgel járja végig ezt az utat. Világosan látja, mit jelent eszmében, hangvételben, költői érzületben és stílusban Ady hatása. S minden tekintetben ellene van. Azonnal fölfigyel József Attilára, és biztos az ítélete a maga szempontjából. Rendkívüli tehetségnek tartja, „József Attila az Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója”. (Dsida Jenő: József Attila: Döntsd a tökét, ne siránkozz, Helikon, 1931.) Ám ha Ady Endre költői útjának igazi folytatója, akkor már érthető, hogy a kötet kivívta „lelkes tetszésemet s egyszersmind heves ellenkezésemet”. „József Attila ver-243