Réz Pál (szerk.): Erőltetett menet. In memoriam Radnóti Miklós - In memoriam (Budapest, 2004)
Lábadozó szél
[A Radnóti-vers címe: 1931. december 8. Alcíme: Főtárgyalás. S a Müller, a nyomdász idézte első versszak folytatása: Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra; óvták a népet ragályos verseimtől. Azóta „Müller, a nyomdász” nevét sírtáblára írták - milyen megdöbbentő visszahallgatni a magnóról a síron túl is megőrzött szavakat. - T. Á.]- Radnótival a viszonyunk igen szerencsésen elmélyült. Megmondom őszintén, én abban az időben igen gyengén álltam a költészet megértését, a költészet jelentőségét illetően. Nem sokat tudtam erről: én nem írtam életemben egyetlen verset sem. Nem tudtam: hogyan készül egy vers és mi annak a motívuma. S általában az egész versírást én egy ilyen rövid lélegzetű, felszínes tevékenységnek tartottam. Elismertem, hogy Petőfi nagy költő volt és Arany János és Vörösmarty... de úgy, különösebben nem rázott meg és nem mélyültem el benne. Egészen addig, amíg József Attila nem kezdett hatni rám. József Attila versei voltak azok, amelyek jobban belém nyúltak, jobban felrázták addigi tespedt érdeklődésemet. Ahogy írtam az emlékezéseimben a József Attila Emlékkönyvben, az első vers, ami a legmaradandóbban megrázott s ma is hat rám, a Lebukott című verse volt József Attilának. Valahogy ez volt az a periódus, amikor változás, komoly változás állott be nálam: érdeklődés a költészet lényege s a költészet hatása iránt. Mert úgy gondoltam, ha énrám hat ennyire József Attila verse, nyilván másra is hatással van. Énrám, a közömbösre, az érdektelenre... Akkor nyilván mások, akik jobban reagálnak, akiknek könnyebb az érzékenységét érinteni, valószínűleg jobban a hatása alá kerülnek. Innen volt az tehát, hogy Radnótit is abba a légkörbe helyeztem, amely számomra szimpatikus és kedves embereket 89