Réz Pál (szerk.): Óda az észhez. In memoriam Vas István - In memoriam (Budapest, 1999)
Mit akar ez az egy ember?
bele úr portréjához, Parvemtség, vagy ez: „Tegnap este hogy hazafelé menteni barátom volt feleségével találkoztam. Betyár egy nő.” És A részeg kalmár nem jó anekdota? Kassákból és Füst Milánból is kiirtanád az anekdotát? Vagy úgy vagytok ezzel, mint Lukács György a realizmussal - Wer ein Jude ist. bestimme ich? A költői én romantikus túlnövelése. Szégyellem, de erről sem tudom pontosan, mi lehet. Azt is be kell vallanom, hogy a költészetet és a romantikát nem érzem összeférhetetlennek. És hogy lehet a költői ént túlnövelni vagy egyáltalán növelni? A költői én vagy van, vagy nincs, és minél nagyobb (persze, hitelesen), annál nagyobb a lírája - szerény elmaradott véleményem szerint. De az a gyanúm, itt megint a líra személyességéről vagy személytelenségéről van szó. Erről csak annyit, hogy nézetem szerint nem kell a költői vagy nemköltői én-t, vagyis ahogy én mondom, a személyiséget a költészetben jobban érvényesíteni, mint ahogy Catullus, Horatius. Villon. Ronsard. Goethe. Apollinaire tette, és persze Arany. Babits és József Attila. (Már például a személyiségnek azt a naturalistán részletező érvényesítését, ami Kassák verseiben található, kissé túlzásnak érzem - de azért nem kárhoztatom és nem mondom rá rögtön, hogy szolipszizmus. mint ahogy szegény József Attila tette.) Karaktertelen költők szubjektivizmusát éppoly kevéssé szoktam védeni, mint az objektivizmusukat. vagy a szürrealizmusukat, vagy bármijüket. Erre kár szót vesztegetni. És mit támadok én? „A bonyolítottabb, intellektuálisabb lírai irányt.” Disztingváljunk. A bonyolítást csakugyan nem szeretem. Ti szeretitek? Lehetetlen. Még ha valaki egy üzletet bonyolít (le), az hagyján. De a hétköznapi életben is nem azzal szoktuk-e leinteni a fontoskodókat. okvetetlenkedőket, hogy „ugyan, ne bonyolítsd a dolgokat”? A szellemi dolgokat meg éppen kár bonyolítani. Az intellektusnak éppen az az ereje, hogy a bonyolult dolgokat egyszerűvé tudja tenni. Csak a Lukács-iskola szeret bonyolítani. De még a matematikában is - kérdezzétek csak meg Cipit - az a nagy eredmény, ha mindig egyszerűbb képletekre tudják visszavezetni a bonyolultságokat. Az Einstein- vagy még inkább a Heisenberg-féle képlet nagyon nehéz, de a helyzethez képest nagyon egyszerű. Ami 127