Réz Pál (szerk.): Óda az észhez. In memoriam Vas István - In memoriam (Budapest, 1999)
Félbeszakadt nyomozás
férhető Ehrenburgot olvassák. Irigyeltem az átélőképességet, amely a könyveket, verseket, szellemi hatásokat elementáris élménnyé tudta növelni a fiatal Vas Istvánban, és az eszmék termékeny zűrzavarát is: megfontolt és átélt felismerések talaját. Egy darab mindörökre megszűnt múltat idéz meg az önéletrajz, a még töretlen öntudatú polgári Pestet és az ellene lázadó baloldali ifjúságot. Odaszegődünk az elbeszélő mellé, vele rójuk az utcákat - nehezen azonosítjuk már őket a mai utakkal -, vele hallgatjuk az azóta irodalomtörténetté fagyott vitákat az eltűnt kávéházakban - érezzük a negyven év előtti friss szél izét. Egy pillanatra eleven jelenné lesz az elsüllyedt tegnap. Minden önéletíróban van némi önszeretet. A vallomástevök talán eltagadják, a memoárírók szabadjára engedik. A költő játszik az önszeretettel. Bevallja, s kicsit szereti a hibáit. Dicsekszik, de szemérmesen. A költő életrajzától jogtalan tudós objektivitást követelni. Vas István ironikusan, sok bájjal, ügyes ügyetlenséggel és ügyetlen ügyességgel úgy beszéli el az életét, hogy amikor kortársaival méri össze magát, ő a rokonszenvesebb. Őszinteségén ez mit sem csorbít. A félbeszakadt nyomozás iegizgalmasabb kitérője beszéli el kapcsolatát József Attilával. Nyíltan megvallja, a többiekkel együtt ő is belédöfött. Nem ostorozza magát ezért: az utólagos maga-tépés éppolyan modortalan lenne, mint a hamis dicsekvés, hogy ,.ő már akkor tudta”. Csak magyarázni próbálja, miért nem ismerte fel sem ő. sem a többi kortárs József Attila nagyságát. Mások, a ma élők ifjúságára emlékezve egyoldalú lenne? Zelkröl, aki barátja, több szeretettel ír, mint Illyésről, akivel barátsága nem maradt töretlen. De a csalódás sem kisebbítheti tiszteletét. Úgy küzd az Illyéshez fűző emlékekkel, mint a fejedelmi udvarban nevelkedett bajvívó lovagi tornán: cselesen, oldalvágásokkal, de sohasem üt övön alul. A Nehéz szerelem nem önleleplezés és nem vagdalkozó önigazolás. hanem egy1 egészséges ember életregénye. Olyan emberé, aki a maga létét úgy, ahogy van, elfogadja, múltját - tévedéseivel együtt - szereti. Olvasója sem tehet mást: vele szereti a múltat, a mát, a költőt, az egész embert. ... - , ___ „ Uj írás, 1968. 2. 227