Sárközy Péter: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015 - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Magyar irodalom és kultúra Olaszországban
300 diákot és száznál több magyar szakdolgozatot jelent, melyek közül nem egy nyomtatásban is megjelent.) Olaszországban rendszeresen publikáltam (olasz nyelven) a magyar költészetről írt tanulmányaimat, Janus Pannoniustól Csokonai Vitéz Mihályig, Babits Mihálytól József Attiláig és Radnóti Miklósig, és természetesen a magyar—olasz kulturális kapcsolatok történetével foglalkozó kutatásaim eredményeit is. Ugyanakkor rendszeresen jelentek meg tanulmányaim és könyveim magyar nyelven is (köztük Faludi Ferenc 18. századi jezsuita költőröl írt kismonográfiám 2005-ben a pozsonyi Kalligram Kiadó „Magyarok emlékezete” sorozatának első köteteként, és a magyar-olasz irodalmi kapcsolatokat elemző köteteim, ,jlz olasz negédes kertjében". Budapest, Mundus, 2007; Róma mindannyiunk közös hazája. Róma magyar emlékei, magyarok emlékei Rómáról. Budapest, Romanika, 2010.; Itália vonzásában. Nap Kiadó, 2014). Ennek ellenére az évek múltával a magyarországi irodalomtörténészek számára egyre inkább kezdtem „zombi”, „külföldi kutató” lenni, akire nem érdemes odafigyelni. Ez akkor változott meg, amikor a rendszerváltás után három évvel arra mertem vetemedni, hogy ismét „beleszóltam” a hazai József Attila-kutatásokba, azáltal, hogy az Irodalomtörténeti Közleményekben recenziót közöltem a Horváth Iván—Tverdota György által szerkesztett „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila című kötetről (Budapest, Balassi-Közgazdasági és Jogi Kiadó közös kiadása, 1992.). Ebben azt kifogásoltam, hogy a félig dokumentum, félig tanulmánykötet szerkesztői ahelyett, hogy kritikai apparátussal kiadták volna József Attila addig a közvélemény és a nem „hivatásos” kutatók elől elzárt kiadatlan kéziratait, ehelyett a 62 oldalnyi új szöveghez 440 (!) oldal „apparátust”, tanulmányokat, jegyzeteket mellékeltek, hogy ezáltal „elmismásolják” az új dokumentumokban megnyilvánuló valóságot. Ráadásul azt mertem állítani, hogy a József Attiláról szóló visszaemlékezések (József Jolán, Vágó Márta, Szántó Judit, Németh Andor, Fejtő Ferenc stb.) nem igazi dokumentumok, a bennük szereplő József Attila-idézetek többségét a szerzők adják a költő szájába. Ezek „költői művek”, és 271