Sárközy Péter: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015 - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Magyar irodalom és kultúra Olaszországban
meg az Argumentum Könyvkiadónál, a régi középiskolai irodalom színpadi József Attila-estünk címével: kiterítenek úgyis”. Természetesen a régi gárda kezében lévő „szakma” nem volt hajlandó foglalkozni a munkámmal, annak ellenére, hogy a könyv lektorálását az egyik legjobb és legnagyobb tekintélyű, igaz, nem magyarországi, József Attila-kutató, az Újvidéki Egyetem magyarprofesszora, Bori Imre vállalta el, akinek József Attila egzisztencializmusáról 1972-ben írt tanulmánya (A „semmi ágán”) meghatározó volt József Attila költészete iránti érdeklődésemben. Az elhallgattatás ellenére egy-két éven belül az első kiadás minden példánya elkelt, így az Argumentum Kiadó 2001-ben új kiadásban ismét megjelentette könyvemet, és hasonlóképpen a könyv olasz változatát 1998-ban a neves római Bulzoni kiadó is kiadta. Mivel a „legendaoszlatás” céljával írt kötetre a „hivatásos” József Attila-kutatás egyszerűen nem reagált, ezért a könyvem második kiadásával egy időben, 2001-ben Finnországban a „Hatalom és kultusz” kérdéséről rendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson a hazai József Attila-kultusz manipulációs jellegéről tartottam előadást. Ebben arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy hiába mondtam ki 1996-ban könyvemben, hogy a király meztelen, a magyar közoktatásban a rendszerváltás után tíz évvel minden maradt a régiben. A közvéleményben és a „szakmában” tovább él a Horváth Márton—Révai József-Szabolcsi Miklós által „dialektikusán” „továbbfejlesztett” József Attila-kép érvényessége. És hogy ne lehessen megfeledkezni egy finnországi kongresszuson elhangzott előadásról, az írást a konferenciát követően a Hitel folyóirat 2002. évi 9. számában is megjelentettem. Ez ismét kiverte a biztosítékot. Agárdi Péter, aki korábban az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának volt vezető munkatársa, majd újabb tíz éven át a Magyar Rádió elnökhelyettese, a rendszerváltás után, már mint a Lukács-archívum tudományos munkatársa és mint a pécsi egyetem tanára, tanulmányok sorában a korábbi negyven év alatt kialakított József Attila-kép egyik védelmezőjeként lépett fel. 2010-ben egy teljes könyvet szentelt a 2005. évi József Attila-273