Sárközy Péter: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015 - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Magyar irodalom és kultúra Olaszországban
je, aki a rendszerváltás után feléledő, gyorsan terjedő konzervatív jobboldali újhistorizálás felől támad, és igyekszik áramvonalas ítani, azaz a szocializmustól, sőt szociális üzenetétől megfosztani József Attila líráját, miközben ellenkező előjelű gesztussal nagyon is átideologizálja, reszakralizálja, és eközben, miként egykoron, tudós létére, most is megenged magának nem egy politikai inszinuációt. Mórocz Zsoltról és könyvéről Agárdi Péter „leleplezéséig” nem sok tudomásom volt. A szerző egy Kőszegen élő tanárkolléga, aki rendszeresen publikálja tanulmányait a Vasi Szemlében és más folyóiratokban {Hitel, Magyar Szemle stb.), aki 2008-ban „a legenda oda” címmel jelentetett meg magánkiadásban egy kisméretű, 146 oldalas könyvet, melyben az én tíz évvel azelőtti munkámhoz hasonlóan próbálta oszlatni a József Attilához fűződő legendákat (Mórocz Zsolt, „a legenda oda”. József Attila portréja retusálás nélkül. Kőszeg, Városkapu Kiadó, 2008). Agárdi Péter minden rám vonatkozó nem igazán hízelgő megállapítását Mórocz Zsolt munkája és az én a 2001-ben Jyväskyläben tartott 10 oldalas előadásom összemosásával próbálja igazolni. Agárdi Péternek főleg az nem tetszhetett, hogy a Hatalom és kultusz témakörében rendezett nemzetközi kongresszuson én a József Attila-kultusz „gyerekbetegségéről” beszéltem, arról, hogy az általam átnézett, 2001-ben használatban lévő tíz magyar tankönyvben szinte az összes József Attila-portré még mindig az ötveneshatvanas évek József Attila-értelmezéseinek alapján készült, és ezt én a kultuszok és hamisítások megkövesedésével magyaráztam. Ezen ő felháborodik: mintha még mindig valamiféle állítólagos kommunista kánon határozná meg az iskolai József Attila-képet. Igen, tényleg, a véleményem szerint még mindig az határozza meg. Agárdi Péter is jól tudja, hogy tanulmányomban, ahogy ő írja: nem csupán az iskolai József Attiláról szól a mese... hanem az egész magyar irodalmi kultúráról, a nemzeti közművelődésről (59). Bizony. A „mese” arról szól, hogy József Attila költészetét tanítjáke iskoláinkban a diákoknak a „szocializmusnak” csúfolt hazugság 276