Sárközy Péter: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015 - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Magyar irodalom és kultúra Olaszországban
nyira, hogy az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások kellős közepén, egyedüli régi emberként hazatérve Moszkvából, súlyos betegen sem volt fontosabb dolga, mint kötetbe gyűjteni és megjelentetni József Attiláról írt régi és új tanulmányait, melyben szinte örökül hagyta az új József Attila-kutatóknak, mindenekelőtt az avantgárd költészet irányában is tájékozódó Szabolcsi Miklósnak, hogy József Attila nem volt sem szürrealista, sem egzisztencialista, nem volt freudista, hanem öntudatos kommunista volt, akit a sok nélkülözés és a „Horthy-fasizmus” kergetett a halálba. Révai vulgáris József Attila-képét „a párt” kiadója, a Kossuth a hetvenes évek végéig kiadásaival életben tartotta. Szabolcsi Miklós 1963-ban kiadta a József Attila életművét feldolgozó nagy vállalkozásának első kötetét, a Fiatal életek indulóját.:, melyben 632 oldal terjedelemben József Attila „pályakezdésének” bemutatását ígérte, de nem jutott tovább a későbbi nagy költő tizennyolcadik életévénél. József Attila költészetének elemzéséhez további kötetekre volt szüksége. A munka elég lassan haladt előre, hiszen nem könnyű még egy nagy költő esetében sem több ezer oldalnyi okosságot összehordani. De Szabolcsi Miklósnak sikerült mintegy kétezer oldallal túlszárnyalni Pándi Pál és Király István Petőfiről, illetve Adyról írt munkáit. 1977-ben jelent meg az 1925— 1927 közötti időszakot feldolgozó 800 oldalas Erik a fény, majd a Kemény a menny című kötet (1992), melyben „már” 1930 szeptemberéig jutott el a monográfus. Az érett, nagy költő életművének feldolgozásával az idős, már egyre betegebb akadémikus teljesen kicsúszott az „időből”, és így a Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937 című, meglehetősen egyenetlen kötet már csak nyolc évvel a rendszerváltás után jelent meg (Budapest, Akadémiai, 1998), de anélkül, hogy tényleg elkészült volna a „leltár”. Szabolcsi Miklós József Attiláról írt monográfiasorozata utolsó, ezeroldalas kötetének 1998. évi kiadása ugyanakkor azt is mutatta, hogy annak ellenére, hogy a kilencvenes években egymás után jelentek meg az új József Attila-kutatók, Beney Zsuzsa, Bókay Antal, Lengyel András, Szőke György, Tasi József, Tverdota 278