Sárközy Péter: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015 - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Magyar irodalom és kultúra Olaszországban
újból fellépnek a nem hagyományos értelmezésekkel és „merényletekkel” szemben, ha véletlenül valaki nem úgy értelmezné József Attila költészetét, ahogy (szerintük) kellene. Erre a magatartásra nyújt példát Agárdi Péter újabb könyve is „Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról”. József Attila és a magyar nemzeti hagyománytudat, melyet a Balassi Kiadó jelentetett meg 2013-ban. Agárdi Péter könyvének címe, a Magad emésztő című vers két szép sora a Babits és József Attila közti viszony bemutatását ígérné, ám hamar megtudjuk, hogy a kötet nem ezért készült, hanem azért (azon túl, hogy így a szerző kötetbe tudta gyűjteni korábban publikált József Attilát és a Szép Szó körét, majd Lukács György és Tőkei Ferenc életművét felmagasztaló írásait), mert meg akarja „védeni” József Attilát a 2010 óta „hatalmon” lévő polgári kormány és kultúrpolitikusai támadásaitól. Minderre nem valamiféle új József Attila-monográfia vagy József Attila-ellenes kritikai támadás szolgáltatott okot számára, hanem az a banális történet, hogy a Kossuth tér átépítése során arrébb akarták és merték tenni Marton László (a hetvenesnyolcvanas évek szinte összes Lenin-szobra alkotójának)1980-ban készült alkotását, melyen szegény József Attila ott ül a Parlamenttől öt villamosmegállónyira lévő, Nagyvásárcsarnok alatti „rakodópart” (!) alsó kövén, és nézi, nézi a semmi ágán tovaúszó dinnyehéjakat. (Még jó, hogy nem a Favágó vagy a Kiáltozás című József Attila-vers ihlette meg az egyetlen magyar Brezsnyev-szobor alkotóját, mert akkor a költőnek vagy döntenie kellene a tőkét, vagy rácsok között kellene ugrándoznia, mint a majomnak...) Agárdi szerint a József Attila-szobor „kitelepítéséről” döntő országgyűlési határozat szinte sokkot váltott ki a nemzeti klasszikus költő - korántsem egyetlen világnézeti-politikai családhoz tartozó - hívei körében. Véleménye szerint: Korántsem egyszerű területrendezési ügyről van szó, hanem a Horthy-korszak keresztény-nemzeti előjelű „ esztétikai ” szellemének újjáélesztéséről. Ebbe a reinkarnációba valóban nem illik bele A Dunánál és a Hazám József Attilája, mondja a volt kultúrpolitikus. 280