Sárközy Péter: Itália vonzásában. Esszék, tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2014)
Kapcsolattörténet
terhelt fejjel lelkendezve igyekszik a lépcsőn felfelé, s a mosás vizéből és ruháiból a szépség alkotását teremti meg. A napon kiteregetett ruha, a fehérnemű, amely fényesen, suhogva emelkedik és táncol a levegőben, maga az erkölcsi erő, amely az elvégzett munkán örvendezik és vidáman szétáradva ünnepli fáradságos vesződségét és diadalát. És a néhány verssornak varázsa és bűvölete a költészet varázsa és bűvölete, a költészeté, amely mindig és mentül kevésbé várják, újraszületik az emberi kebelben.”1 Valóban meggondolkodtató, hogy míg a Külvárosi éj verseit a magyarországi baloldal „hivatásos” kritikusai teljesen félreértették, és kárhoztatták amiatt, hogy a költő felhagyott a Döntsd a tőkét felszínes agitatív hangjával1 2, a proletár költészet iránt igazán nem túl érzékeny olasz liberális esztéta egy gyenge nyersfordításon keresztül is képes volt meglátni, hogy József Attilának versében sikerült költészetté formálni a „tőke” által megtört „törékeny test” fáradtságát, képes volt meglátni, hogy miben is áll József Attila szocialista költészetének igazi nagysága. Azt, amelyről maga József Attila vallott Halász Gábornak 1934-ben írt levelében: „Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben, mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival. Pl.: nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé s kifejező szándékom, rontóbontó, alakító vágyam számára csupán »jól jön« az elhagyatott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költőt, csak 1 Uo. 1783-1784. 2 Gergely Sándor a Korunk 1931. májusi számában közölt recenziójában nagyobb közérthetőséget kért számon a költőtől: „az ezután következő könyvében talán mindenhol nevén nevezi majd a gyereket és megtanulja képek, hasonlatok, túlságosan elburkolt vonatkozásai nélkül megírni, hogy hová vág majd tulajdonképpen a fejsze, és miért villan a kasza.” Hasonlóképp Pákozdy Ferenc a Társadalmi Szemlében közölt recenziójában azért leckézteti meg a Külvárosi éj költőjét, mert „a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10-20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó.” Vö. Sárközy P.: József Attila és „a párt". In: Sárközy P.: „Kiterítenek úgyis”. József Attila kései költészete. Budapest, Argumentum, 1996, 2001,74-91. 186