Sárközy Péter: Itália vonzásában. Esszék, tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2014)
Magyar írók és a magyar irodalom Olaszországban
letti szenvedélyes kiállás, a Budapesti lecke, mely sajnálatos módon máig nem került kiadásra magyar nyelven. Ignazio Silone - akárcsak Déry Tibor az ítélet nincs című vallomáskötetében - azt vizsgálja, hogy ki a „jó kommunista”, hogy a kommunizmus eszméjét felvállaló becsületes ember meddig maradhat meg „a párt” kényszerzubbonyában.1 Ignazio Silone bevallja: „A párttól való elszakadásom számomra mély fájdalmat, igazi gyászt jelentett. Ifjúságom halálát. És én olyan vidéken születtem, ahol a gyász egész életen át elkísér.” Természetesen ő sem egyszerűen „eltávolodott a párttól” - mint ahogy nálunk nevezték, sőt máig nevezik József Attila fasisztakénti kiközösítését -, hanem őt is kizárták1 2, mert „a pártban”, legyen az olasz, magyar vagy orosz, lehetetlen volt vitatkozni, más álláspontot képviselni, mint a vezetőség. „Aki ellent mert mondani - írja Silone -, az automatikusan opportunista, ha nem rögtön áruló lett.” Egyetlenegy vigasztalója maradt, hogy talán „a szocializmus eszméje túléli a marxizmust”, hogy „tovább fog élni az emberek közti szolidaritás eszméje, mely erősebb minden társadalmi és gazdasági törvényszerűségnél, melyek mindig sárba tiporták... A szocializmus, vagy ha úgy tetszik, a kommunizmus, ugyanis az ember örök társadalmi igazságosságába vetett hitének kifejeződése. Az Uscita di sicurezza és a Lezione di Budapest fejezetek közé a szerző a pártból kilépett és kizárt kommunistákkal foglalkozó elem-1 Déry Tibor az 56-os forradalomban betöltött szerepéért elszenvedett börtönbüntetése után a hatvanas évek végén írt ítélet nincs egyik esszéjének a végén felteszi a kérdést: „Lehet-e valaki egyszerre jó író és jó kommunista abban a szűk formaruhában, melyet a párt ráadott, s melynek kigombolására csak ritkán adatott engedély. Nem fejtegetem a kérdést, csak leteszem az asztalra, József Attila példájára utalva.” Déry T.: ítélet nincs. Budapest, Szépirodalmi, 1979, 57. 2 Az olasz „uscita” szó ugyan kilépést jelent, de Silone, akárcsak József Attila esetében, ez a kizárást jelentette. Vö.: Sárközy P.: József Attila és a párt. In uő: „Kiterítenek úgyis". József Attila kései költészete. Budapest, Argumentum, 1995, 2001, 74—91, különösen: 89-91. 296