Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
A Nagyon fáj költészete
Igaz, már 1931-ben az Anyám című költeményében is édesanyjának állított emléket, de az még nem a személyes emlék érvényével hatott. Az 1934-es Mama alakja jóval élőbb. Itt már klasszikus letisztultsággal, mély művészi tudatossággal és emberséggel teremti elénk édesanyját, kinek alakja minden lépcsőfokkal foszlóbb és mitikusabb lesz. A költő - legalábbis önmaga számára -, legyőzve a halált, visszahozta az életbe a Mamát, hogy ő pótolja számára mindazt, ami immár végérvényesen elveszett. Az elmaradt anyai gyöngédség hiányára való rádöbbenés ezt követően a beteg költőben kényszerképzetté válik. Az egész világ elvesztése, értelmetlenné válása sűrűsödik össze egyetlen személy elvesztésében. Hisz a költő már próbálkozott mindenütt és mindenkivel. Rögeszméjévé válik a szeretve-levés, életszükségletévé válik, hogy szeressék. Először Edittel próbálkozik, orvosával. Ugyanakkor ettől kezdve jó néhány verse mutatja, hogy vissza-visszatér korai vallásos verseinek Isten-keresése. Ugyanilyen okból lesz számára annyira fontos a Flóra-szerelem is, a megváltó kedves reménye, kiben kézzelfoghatóan leegyszerűsödne az élete értelme. Kései Isten-kereső versei, a Mama-versek és a Flóra-szerelem tehát azonos érzésből születtek. Szüksége lett volna valamelyikükre, hogy meg tudjon kapaszkodni az életben. Nem feltevés ez. Ha nem kívánunk is élni a statisztikai mutatók manapság annyira kedvelt módszerével, egész pontosan belátható a fentebb állított folyamat: 1923 és 1933 között összesen hét versében (Ad sidera; József Attila, hidd; [Anyám meghalt...]', Anyám a mosásban gyászkoszorú', Nemzett József Aron; Gyereksírás; Anyám) van megemlítve az anya alakja (ezek közül is csak három jelent meg életében). 1933-ban publikálja az első gyermekkorverseket, és ezeket követően az Anya és a Mama címűeket, melyekkel kapcsolatban joggal jegyezhette meg József Attila szlovák fordítója: „mikor a költő írta őket, nem akart művésznek feltűnni... mindössze ember akart lenni.” 1935-ben írja első, édesanyja halálával foglalkozó versét (Ajtót nyitok). 1936-ban születik a négy rokon vers: Temetés után', Az a szép régi asszony; Egy büntetötórvényszéki tárgyalás irataiból és Kései sirató, ugyanakkor a töredékek sora szólítja meg a Mamát (Édesanyám, egyetlen, drága; Irgalom, édesanyám), nem is szólva döbbenetes erejű szabad vers analitikus füzetéről (Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben), melynek szinte minden sora a mamához sír. De van más árulkodó nyom is. Míg 1923 és 1933 közötti önmagáról szóló versei még véletlenül sem említik meg édesanyját vagy annak elvesztését, az árvaságot (Önarckép; József Attila; Végül; Lidi nénimnek öccse itt; Nemzett József Aron), addig az Eszmélettől kezdve szinte minden versében elejtett, öntudatlan elszólások tanúskodnak, hogy a költő lelkében és képzeletében egyre élőbb lesz a Mama. Néhány példa A Dunánál és & Levegőt! közismertebb versszakain túl: 114